Boron innen és túl

Kedves Vásárlóink és Olvasóim! Örömmel jelentem, hogy december 12-től borboltunkban éswebshopunkban kapható első könyvem a „Boron innen és túl”. A kötetben közreadom az utolsó 4évben, különböző fórumokon megjelent 50 írásom, továbbá megírtam pincészetünk történetét ésösszegyűjtöttem életünknek azokat a fontos, vagy szórakoztató eseményeit, amelyek a Varga-bor-sztorit teljesebbé teszik. Az írások elsősorban a boron túli életemről, gondolataimról szólnak, deolykor bepillantást engednek családunk és pincészetünk életébe is, sőt a legérdekesebbkommentcsatákból is adtam egy kis ízelítőt. Kérem fogadják olyan szeretettel és érdeklődéssel, ahogyazt borainkkal teszik. Varga Péter A könyv megvásárolható a Varga Pincészet –>Webshopjában

1986 januárja óta dolgozom, de talán azt is mondhatom, hogy élek a magyar borászatban. Ez alatt aközel negyven év alatt hihetetlen változások történtek. De szűkítsük az időszakot az utolsó 25 évre.Ezzel kihagyjuk a rendszerváltozást és bővül azok köre, akik már velem együtt emlékeznek. Ha későbbelőre akarunk tekinteni, nézzünk először hátra, milyen jelentős változások történtek az ezredfordulóután.– Megváltozott a klíma. Az alacsony cukorfok, magas savak és a szőlő rothadása helyett, magascukorfok, alacsony savak és az aszály okozta töppedés jelenti a szüretben a problémát.Csökkent a téli fagyveszély, a tavaszi csak azért nem, mert előbb indul meg a tőkékben anedvkeringés. A szüret fő időszaka már nem a szeptember-október, hanem az augusztus-szeptember.– Megváltozott a…

1984. évben halt meg nagyszerű színművészünk Bánhidi László, ha még élne biztos igennel válaszolna erre a kérdésre. Szatmárnémetiben, értelmiségi családba született, de már színjátszást is Budapesten tanult, ízig vérig városi, pesti ember volt, aki még nyári szabadságra sem ment a csepeli Duna-ágnál messzebb. Legemlékezetesebb drámai és filmszerepei: Tiborc a Bánk bánból, Matula a Tüskevárból, Matuska a Bujtor filmekből a magyar színjátszás legsikerültebb parasztábrázolásai. Egy színész persze sokféle embertípust megjeleníthet, mégis érdekesnek érzem, hogy egy paraszttípusokat kiválóan játszó karakterszínész értelmiségi és pesti környezetből érkezik. Ez is mutatja milyen butaság minden embercsoportra vonatkozó általánosítás, legyen az akár pestizés, akár vidékizés. Merthogy, ha esetleg valaki Budapesten nem tudná, ahogy Budapesten vidékiznek, úgy vidéken…

Nem tudom, hogy a Szolnokon született, Kisújszálláson felnőtt és Szegeden végzett Karikó Katalin mit válaszolna erre a frappánsan feltett kérdésre, hiszen évtizedek óta a magyar média által nem, vagy csak alig szennyezett területen él. Valószínűleg el sem jutott hozzá a vidék szavunk jelentésének megváltozása. Nem tudom mikor történt a változás, de ma már nem azokat nevezzük vidékinek, akik tanyasi vagy falusias környezetben élnek, hanem mindenkit, aki nem budapesti. Bennem csak néhány napja tudatosodott ez a változás, amikor egy, a magyar választásokról szóló német cikket olvastam. Az újságíró a szavazás eredményében megmutatkozó vidék – Budapest különbséget tévesen falu – városnak fordította. Egy német számára nehéz lehet megérteni a magyar helyzetet, hiszen…

Kisgyermek korom óta érdeklődöm a történelem iránt. Nem tudom mikor jutott el hozzám a latin közmondás, hogy „a történelem az élet tanítómestere”, de egész fiatalon hittem már abban, hogy a történelem tanulmányozása révén ismerhetem meg a legjobban a világot. Nem kedveltem ezért azokat a történelmi eseményeket, melyeket nem tudtam logikusan értelmezni, ilyen volt Jeanne d’Arc története is. Az iskolában tanultakon kívül olvastam is, színdarabot is láttam róla és mégis egyre kevésbé értettem, hogy mi miért és hogyan történhetett. A színházban nevetnem kellett a drámai jeleneten, mikor a főhősnőt játszó vékony, gyermekhangú színésznő „utánam”-ot próbált vezényelni a nagydarab, marcona férfiaknak. Mert az rendben van, hogy a 16 éves kislány tudja (?),…

Nagy Sándor udvari festőjétől származó idézet mondanivalója, hogy mindenki csak a saját szakterületén mondhat véleményt. Kommentelőktől gyakran megkapom, hogy nem kellene „mindenhez is” hozzászólnom, különösen, ha az oktatással foglalkozom. Pedig, ahogy egy kedves védelmezőm a legutóbb írta, ha valakinek gyermekei, unokái vannak és maga is végigjárta a lehetséges fokozatokat, akkor lehet némi tapasztalata, illetve véleménye az oktatásról. Mindezek ellenére tényleg nem vagyok a téma szakértője, de nem is gondolom, hogy mindenben szakértőknek kellene dönteni. Sőt, az a tapasztalatom, hogy gyakran szinte nevetséges helyzetbe kerülünk, ha szakértők döntenek. Itt van a finn-magyar rokonság, illetve nyelvrokonság kérdése, amivel magyarosított nevű osztrák nyelvészek kezdték el politikai megrendelésre mérgezni, még a XIX. században a…

Fekete István „Zsellérek” című könyvében mondja ezt tizenkét éves fiáról az édesanyja, akinek férje a fronton van és várja nyári szünidőre haza a fiát, hogy kis paraszti gazdaságukban a férfimunkától és döntésektől megszabadítsa. Nagyobbik unokám tizenkét éves és még emlékszem arra is, milyenek voltak fiaim ebben a korban. Bizony nemcsak a képesség van meg már bennük az önálló döntésekre és munkára, hanem az igény is. Tanulásra is persze nagy szükség van, sőt mondhatni a legtöbb szakmában soha nem ér teljesen véget. De ha el kell fogadnunk azt, hogy életünk végéig kell képeznünk magunkat, akkor érdemes lenne azon gondolkodni, hogyan lehetne lerövidíteni, vagy munkával gazdagítani az ifjúkori képzés hosszú évtizedeit. Az…

Az ifjú Michael Corleone szavai ezek a „Keresztapa” című világhírű műből, ami amellett, hogy bemutatja az amerikai maffia működését, a világ egyik legjobb családregénye. Így üzeni meg apjának, hogy már elfogadja az útját, kész tovább vinni az örökségét, nem lázad többé. Minden fiú számára jó esetben az első példakép az apja, akire ösztönösen hasonlítani akar és akit meg akar haladni. Ha az apa gyenge vagy középszerű, akkor ez elérhető, reális cél és a fiú szívesen követi apját. Ha azonban az apa sikeres, akkor az utód nehéz helyzetbe kerül. A 25-45 éves korkülönbség összes tapasztalata, kapcsolata, ismerete az apát segíti. A fiú, – még ha tehetségesebb is – mások szemében kezdetben…

Bethlen Gábor Erdély fejedelmének híres mondása teljes terjedelmében: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” kifejezi azt a szorongatott helyzetet, amelyben egy kicsi ország felelős vezetője próbálja összeegyeztetni az akaratát és a becsületét az országa érdekeivel és amelyben hitet tesz amellett, hogy egy ország vezetőjének semmi nem kell, hogy számítson csak a nemzet. A tehetséges, de katonának nevelt Bethlen, nem valószínű, hogy ismerte Machiavelli műveit, aki már egy évszázaddal korábban elválasztotta a politikát az erkölcstől. Idézett szavai azonban sokkal mélyebbek az olasz gondolkodóénál, nemcsak a hagyományos erkölcs negligálását jelentik, hanem azt is, hogy minél nagyobb felelősséget hordoz valaki, annál inkább elveszíti a cselekvési szabadságát.…

Képforrás: Fortepan, Erky-Nagy Tibor 10-15 évvel ezelőtt a Balaton szinte mindenkinek, aki nem itt élte az életét, a nyári Balatont jelentette. Évente néhány hetet töltöttünk a tó mellett, ha lehetett akkor, amikor a víz meleg volt, bár volt az az életkor, és az az alkoholszint, amikor 16 fokos vízben is fürödtünk. Az egykori vállalati és magánüdülők fűtés és hőszigetelés nélkül épültek, az év nagyobbik felében nem voltak használhatók. A mi családunknak a Velencei-tónál volt egy kis faháza, mégis gyermek és ifjúkorom fontos emlékei inkább a Balatonhoz kötnek. Ide jártunk táborozni, vagy később már saját szervezésben bandázni. Ideköt az első csók, később az első közös éjszaka, itt ittam először alkoholt, bort…