BORON TÚL 1. – A szótagolás miatt buták a mai gyerekek

Azt, hogy a tanulóifjúság szellemi teljesítményével baj van, évtizedek óta tudjuk. A fő készségeket felmérő úgynevezett PISA tesztek a 15 éves korosztályra fókuszálnak és mutatják, hogy problémák már ebben a korban jelentkeznek. A következőkben felvillantanám az ide vezető társadalmi folyamatokat, és aztán bemutatnám miért a tanító nénik kezében van, és egyelőre sajnos rossz kézben az ifjúság sorsa.


Ha igaz a pszichológiának az a tétele, hogy egy ember szellemi intelligenciája 80%-ban 6 éves koráig eldől, akkor könnyen belátható, hogy a család szerepe meghatározó a következő nemzedék szellemi színvonalának alakulásában. Szociológusok azt állítják, hogy minél magasabban képzettek a szülők, átlagosan annál kevesebb gyermeket hoznak a világra. Mindezekből logikusan következik, hogy a magyar iskolarendszer évről-évre gyengülő emberanyagot kap. 20 éves érettségi találkozónkon faggattuk imádott matematika tanárnőnket, Schulcz Jutka nénit, hogy vállalhatott igazgatói pozíciót, hogy hagyhatta abba a tanítást. „Nem tudtam elviselni, hogy évről-évre egyre kevesebbet tudok megtanítani a diákjaimnak. Tudod Péterkém, ti voltatok az utolsó matematika tagozatos osztályom, akiknek még le tudtam adni tökéletesen a teljes anyagot, de meg kell, hogy mondjam, már ti sem voltatok az igaziak.” 1973-ban érettségiztünk, úgy hogyha ez a kétes értékű dicséret igaz, akkor az emberanyag romlása az iskolákban már elég régen tart. Első ránézésre a probléma megoldhatatlannak tűnik. A szabadidő növekedésével a család szerepe egyre nő. Az pedig, hogy a tanulás és a karrierépítés elveszi az időt és az energiát a családalapítástól, az teljesen érthető. A társadalmi folyamatokat nem tudjuk megváltoztatni, az iskola hatékonyságán viszont bőven lenne mit.

A legnagyobb gondnak azt látom, hogy a mai oktatás tudatosan funkcionális analfabétákat nevel. A szótagoló rendszerben ugyanis nem lehet megtanulni olvasni. Ezért van, hogy néhány zsenin és azokon kívül, akiket bölcs szüleik vagy nagyszüleik már az általános iskola előtt megtanítottak olvasni, a mai gyerekek és felnőttek többsége nem tud olvasni. Ami alatt nem azt értem, hogy ne lehetne 5-ös érdemjegyük olvasásból, ne tudnának a tanító nénik legnagyobb örömére 1-2 oldalt szépen, jól hangsúlyozva felolvasni. De nekik az olvasás jelenti a feladatot, és nem a szöveg megértése. A szemük soronként 17-22 alkalommal, tehát minden egyes szótagnál megáll és elindul ahelyett, hogy két vagy maximum három úgynevezett fixációs ponttal oldaná meg egy sor elolvasását. A szemizmok extrém igénybevétele nem tartható sokáig, illetve az olvasás sebessége nem harmonizál az agy sebességével, ezért nem jön létre teljes koncentráció, a tevékenység nem válik automatikussá. Ha maliciózusabb vagyok a tanító nénikkel szemben, az nem véletlen. Apa és nagyapa vagyok, és sok kioktatásban volt részem. Mert a szótagolva olvasók pontosabban olvasnak, nem hadarnak, és sokkal jobb a helyesírásuk. Ez a módszer az általános iskola első négy osztályában tényleg jobb eredményt ad, mint a természetes olvasás, a tanító néniknek tehát a saját szempontjukból igazuk van. De szerintem, ha a gyerek nem olvas teljesen pontosan, és a helyesírása 12-14 éves korával szemben 16-18 éves korára lesz tökéletes, az nem túl nagy áldozat azért, hogy 1-2 naponta kiolvas egy könyvet, és a nagyobb sebesség mellett az új információk megjegyzése a tanulásban is több mint a kétszerese. Megszorozva a sebességet a megjegyzés hatékonyságával az jön ki, hogy a természetes olvasó tízszer gyorsabban szerzi be az információt, mint a szótagolva olvasó. 9 éves unokám, akit én tanítottam olvasni, két nap alatt olvas el egy vastag regényt és igaz, hogy a XII. kerületi szépolvasás versenyen csak a második lett, de lehet, hogy az első is természetes olvasó volt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyes karokon az egyetemeken véleményem szerint 95% felett van az olvasással megszerezhető tudás aránya, és a rádió, illetve a TV háttérbe szorulása is az olvasás felé tolja a tájékozódást. A hatékony olvasás fontossága így egész életünkön keresztül elkísér.


Szándékosan kerültem eddig a gyorsolvasás fogalmát, hiszen ez egy felnőtt képzési rendszer, arra való, hogy ha valakit már megtanítottak rosszul, azaz szótagolva olvasni, akkor hogyan lehet erről leszoktatni. A 70-es években, egyetemista koromban találkoztam dr. Dezső Zsigmondné A gyorsolvasás programozott tankönyve című művével, azt hiszem ma is ez a legjobb ebben a tárgyban. A könyv segítségével 28 napi kemény munkával át lehet nevelni a szótagolva olvasókat. Nekem ugyan nem volt rá szükségem, mert nem az iskolában tanultam meg olvasni, és a nagyobbik fiamnak sem, de sajnos a kisebbik fiam iskolában tanult, ezért vele kamaszkorában kettesben végigcsináltam a tanfolyamot nagyon jó eredménnyel, de így is elvesztett közel 10 évet.


Még néhány szó az általam természetes olvasásnak nevezett olvasás tanításáról. A szótagoló olvasás ellentétjének a szókép olvasást tekintik Magyarországon. A szókép olvasás megítélése szakmai berkekben rettenetesen rossz, annak ellenére, hogy angol nyelvterületeken így oktatnak. Erről is megvan a magam véleménye, de nem mennék bele, azért az olvasásoktatás nem az én szakterületem. Unokámat néhány éve tanítottam, és még jól emlékszem minden körülményre. Kezdésként az úgynevezett analitikus módszert alkalmaztam, azaz betűkből állítottunk össze a szavakat, de soha nem szótagoltunk. Mindig izgalmas regényeket olvastunk felváltva, ő keveset lassan betűzve, én normál sebességgel. Ami nagyon fontos, hogy ő is követte a könyvben az én olvasásomat, mivel a történet szereplőinek nevét neki kellett bemondani, ami nyilván már kezdetben is szóképi alapon működött. A tanulás folyamán egyre inkább átvette az én olvasási sebességemet, először még csak az olvasásom követésekor, később egyre inkább a sajátjában is, így az ő betűalapú felismerése fokozatosan átalakulhatott szó- illetve mondatrész felismerésre.

Összegezve az eddigieket, véleményem szerint a sikeres tanulmányok és a sikeres élet legfontosabb feltétele a hatékony olvasás. Amíg ezt az iskolarendszer nem akarja biztosítani, addig mindenkinek azt ajánlom, gyermekét, unokáját maga tanítsa olvasni. Az iskolákban pedig be kellene szüntetni a szótagolva olvasást, és nem lenne szabad az alsó tagozatból a felsőbe engedni gyerekeket úgy, hogy nem tudnak készség szinten természetesen olvasni.