Boron innen 2. – „Mindennek meg kell változnia, hogy minden a régiben maradhasson”

Metternich hercegnek ez a jól ismert mondata legrégebbi címkecsaládunk megújítása kapcsán jutott eszembe. Az új címkés termékek februártól már kereskedelmi forgalomban lesznek. A Balaton sorozat Olaszrizlingjével, Szürkebarátjával, Muskotályával, Zweigeltjével, Kékfrankosával és rozéjával indult a Varga Pincészet 27 évvel ezelőtt. A közel 30 év alatt a termékek szinte teljesen átalakultak. A borok minősége folyamatosan változott, remélem Önök szerint is az előnyére, új saját betétdíjas palackot használunk, dugó helyett csavarzárat, elhagytuk a nyakszalagot (már vagy 20 éve, emlékszik még valaki erre), kicseréltük a régi logót és a hátcímkére fölkerült a fényképem. Apropó fénykép, néhányan kifogásolták, hogy a hátcímkén nem öregszem. Hát nem is, 15 éve 50 éves koromban kerültem oda, egyelőre nem akarom egy aktuális fotóval rontani az összképet. Így legalább Metternich bon mot-jával ellentétben mégis marad valami állandó a termékeken, hiszen 27 év után lecseréljük legrégebbi termékeink has- vagy elegánsabb nevén főcímkéjét is.

Egyik szemünk sír, a másik nevet. Egyrészt régi útitársainktól válunk meg, akik már nem fognak visszanézni ránk, ha egy boltban járunk. Ráadásul a kereskedők, a sajátjaink és a partnereink is ellenzik a cserét, rövid távon ugyanis minden pincészetnek csökken a forgalma ilyen esetben. Ugyanakkor már vagy 15 éve halogatjuk ezt a döntést. Új termékeink mellett egyre furcsábban mutattak a régiek, és a konkurens borokhoz képest is nőtt a lemaradás.

A címkeváltás többféle módon is csökkentheti a forgalmat. A fő ok általában, hogy a vásárló megsértődik és mondhatom teljes joggal, hiszen lehet, hogy már több évtizede hozzászokott egy bizonyos látványhoz, amit esténként az asztalára enged, és akkor mi őt meg nem kérdezve hozunk egy neki kényelmetlenséget okozó döntést. Ilyenkor vagy le se veszi a polcról a terméket, vagy ha igen, akkor nem ízlik neki. Ha pontosan ugyanaz a bortétel van az új címkével a palackban, akkor se ízlik neki. De ha belegondolunk, hogy mennyire másként ízlik az embernek a felesége főztje, hogy más fontosabb dolgot ne említsek, ha szeretetben, mintha haragban van vele, akkor ez is teljesen érthető. A másik lehetőség, hogy a fogyasztó meg se találja a terméket a polcon, hiszen már nem úgy néz ki. Ezzel kapcsolatban a legtöbb, amit tehetünk, hogy az új dizájnban ugyanazokat a színeket használjuk, az emberek többsége ugyanis a színek alapján tájékozódik. Ezen kívül a termék első megjelenésekor a palack nyakára kis cédulát akasztunk, amit mi palackpostának hívunk, és amelyben képpel és szöveggel adunk információt a változásról.

A cégen belüli hangulat már jelzi, milyen lesz a címkék első fogadtatása. Érdekes módon az első visszajelzések jellemzően hosszú távon nem mérvadók. Egyik legsikeresebb címkénk a kezdetekben nagy ellenállást váltott ki, a kezdeti sikerek viszont hosszabb távon gyakran nem igazolódnak vissza. Az emberek ízlése olyan sokféle, hogy nem is várható, hogy valami új egységesen tetszen nekik. Az újat tehát elsősorban szokni kell. Az új címkecsaláddal szemben azonban van két olyan cégen belül kialakult felvetés, ami nem elsősorban ízlés kérdése. Az egyik, hogy miért lett a sorozat fő képi eleme egy templom. Ez a grafikus döntése volt, a régi sorozat mindegyikén volt valamilyen rajz, ezek közül egyértelműen a templom volt az egyedül használható. De figyelembe véve, hogy a sorozat tagjai a rozé kivételével klasszikus nagy magyar borfajták, egy kis archaizálás kifejezetten illik a borcsaládhoz. A templom vagy kápolna pedig amúgy is a vidéki falusi épített környezet legjellemzőbb motívuma. A másik kritika, hogy néhány betű vagy szám, vagy annak egy része a címkéről lemarad, illetve a szöveg sorai a hátcímkén helyenként nem párhuzamosan futnak, és az, amit mi jópofaságnak vagy humornak szánunk azt sokan hibának, trehányságnak gondolják majd, fel sem merül bennük, hogy valaki direkt csinál ilyet.

Ez jogos kritikának tűnik, mégis nincs szívünk lemondani arról a lazaságról és jókedvről, ami grafikusunk munkájában visszatükröződik, és ami kifejezi pincészetünk belső hangulatát is. Remélem, hogy vásárlóközönségünk olyan jó szívvel fogadja majd termékeinket megújult köntösükben, mint amilyen jó szívvel bocsátjuk mi útjukra őket, és ez az út is tartson legalább 27 évig.