Boron innen és túl 18. – Megkezdjük a húsvéti nagyböjtöt, avagy hogyan lassíthatjuk az idő kerekét

Nem vagyunk templombajáró-család. Máté mégis úgy döntött, és én csatlakoztam hozzá, hogy idén megtartja a húsvét előtti böjtöt.  A döntésnek nyilvánvalóan nem hitbéli az oka, inkább egyfajta útkeresésről van szó a régi szokásokhoz, őseink életmódjához. Sok más fontosabb kérdés mellett ezzel is próbálunk visszatérni egy tradicionálisabb, emberhez méltóbb életmódhoz.

Egyre inkább és egyre több területen tapasztaljuk, hogy másként élünk, mint az előző generációk, vagy akár 10-20 évvel ezelőtt mi magunk. Olyan intenzív életformaváltáson megyünk át, amit sem testileg sem lelkileg nem lehet egészségesen elviselni. Néhány éve családunkban próbáljuk már lassítani a változásokat, sőt bizonyos kérdésekben megváltoztatni a folyamatok irányát. Véleményünk szerint az emberi életformát több ezer év formálta, csiszolta, fejlesztette szépen lassan a XX. századig, amikor a technológiai fejlődésnek és a népességrobbanásnak a hatására drámai változások történtek.

Elvesztettük a kapcsolatot a természettel:
– Életünk nagyobbik részét nem a szabadban, hanem épületben töltjük.
– Falvak és tanyák helyett a népesség nagyobbik része városokban él.
– Élelmiszereinket nem mi termeljük meg, hanem vásároljuk. 50 évvel ezelőtt, gyermekkoromban ez még nem így volt.
– Olyan élelmiszereket is fogyasztunk, amit több ezer kilométerre termeltek és amihez nincs hozzászokva a szervezetünk.
– Megszűnt a szezonalitás az étkezésben, télen nyáron van minden fagyasztott formában, de egyre inkább frissen is.
– Megszűnt a hideg és a meleg szabályozó szerepe, lakásokat, sőt, óriási tereket, akár stadionokat is tudunk olcsón klimatizálni.
– Megszűnt a távolság szabályozó szerepe, embereket és javakat mozgatunk a kontinensek között olcsón és gyorsan.
– Csökkent az idő szabályozó szerepe, minden gyorsan megkapható, mindenki gyorsan elérhető.

Fokozatosan elveszítjük a saját testünket:
– Egyre kevesebbet mozgunk, pedig az emberi test gyaloglásra, futásra lett teremtve, a mozgás kondicionálja az izomzatot, a csontozatot, a keringési rendszert, szabályozza bizonyos hormonok termelődését és a belső szervek működését részben a talpon lévő reflexiós pontok segítségével.
– Alig hordunk terheket, a munkahelyeken az anyagmozgatást szinte teljesen gépesítették, és a háztartásokban is a kilenc kilós ásványvízcsomag a legnagyobb kihívás. Ki tudna ma 75 kilós cukros zsákokat a pincelépcsőn levinni, pláne virtusból egyszerre kettőt, vagy ki tudná a 80 kilós búzászsákokat a szekér oldalához támasztott keskeny hajladozó pallón felvinni?

– Karjaink is elsatnyulnak. Már nem kaszával vágjuk a füvet, hanem géppel, elektromos metszőollóval dolgozunk a szőlőben, kombájnnal szüretelünk majdnem mindent, még a szőlőt is. Melyik nagypapa roppantja össze a diót a markában az unokájának, vagy húzza ki puszta kézzel barátja fájós fogát, mint ahogy én láttam 45 évvel ezelőtt egy szabolcsi kocsmában.
– Zseniális gyógytornásznőm szerint a mai általános iskolások jelentős részénél az ülőéletmód és a képernyőnézés miatti előrehelyezett ülőtesttartás miatt eltűnik, kiegyenesedik a gerinc alsó íve, ami miatt 30-40 éves korukra mozgásukban jelentős mértékben korlátozottá válhatnak. Tapasztalatai szerint az 50-esek, 60-asok gyakran sokkal jobb vázrendszerrel rendelkeznek, mint a fiatalok és megállapítható, hogy az egyre fiatalabb korosztályok egyre veszélyeztetettebbek.

– A fejlett országokban 20 évente a felére csökken a fiatal férfiak spermatermelése. Egyre kevesebb gyermek születik és egyes tanulmányok szerint a szexuális tevékenység is csökken. A fiatalok egyre nagyobb része minden igényét ki tudja elégíteni az interneten.

Egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot egymással:
– Csökken a házasságban élők száma, a gyermekek száma, az ipar és a kereskedelem számára egyre fontosabb célcsoporttá váltak az egyszemélyes háztartások.
– Visszaszorulóban vannak a vallási közösségek, száz évvel ezelőtt még az emberek 99%-a templomba járó volt, ez ma maximum 10-15% lehet.
– Az állam átvette a közösségi, gazdasági funkciókat. Megszűnt a falusi legelők, erdők közös használata, a pincesorok kialakítása. Megszűntek a szakmai közösségek által szervezett társadalmi események, szakmai klubok, egyletek.
– Megszűntek a táncos szórakozóhelyek. 70 évvel ezelőtt még több ezer olyan étterem volt Budapesten, ahol élőzene volt. De még 30 évvel ezelőtt is Badacsonyban több disco és cigányzenekar is működött a nyári szezonban.
– Visszavonulóban van a személyes kommunikáció. A személyes és üzleti kapcsolattartás már nagyobb részben folyik telefonon és interneten keresztül, tehát testbeszéd és testi kapcsolat nélkül, személytelenül.

Hosszan lehetne még sorolni a területeket, ahol egy normálisabb emberibb életből vagyunk visszavonulóban vagy kivonulóban. Nekem talán a legfájdalmasabb a művészetek megszűnése, illetve elgagyisodása. Ma már a képzőművészek nem tudnak rajzolni, az írók írni, a színészek beszélni. 50 évvel ezelőtt, amikor a színészeknek még nemcsak hangja volt, hanem orgánuma, a fiatal Huszti Pétert támadták túl keményen ejtett „s” hangjai miatt. Édes Istenem, ha ma ilyen problémáink és ilyen kezdő színészeink lennének! Akkor még a költő azt kérdezte „ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra”? Ma ez így hangzik „jó a hasizom, ha sokat pasizom”.

A fiatalok persze mondhatják, hogy ezekben a gondolatokban több a nosztalgiázás, mint a realitás, és az idősebb generáció mindig visszasírja a régit. „O tempora, o mores” mondta már 2000 évvel ezelőtt Cicero. De azt hiszem, nem lenne igazuk. Az én szüleim és nagyszüleim generációja nem sírta vissza a régi szép időket, a kicsi, fűtetlen, komfort nélküli lakásokat, a gyaloglást a porban, sárban, hóban, az éhezést. Volt persze azért olyan zseni, aki már 50 évvel ezelőtt is látta, hogy a technika csodálatos fejlődése az ember ellen fordulhat. 15 éves koromban olvastam Herbert W. Franke szci-fijét, Az orchideák bolygóját. A történet lényege, hogy az emberiség fölfedez egy bolygót, amelyet robotok működtetnek, fenntartva önmagukat és valamilyen üvegtartályban tartott színes orchideaszerű lényeket. Régi filmeken a bolygó történetét tanulmányozva kiderült, hogy az orchideák valaha emberszerű lények voltak, akiknek teste folyamatosan fejlődött vissza és végül csak a tápoldatban tartott agyuk maradt meg, amelyeket a robotok élményekkel és boldogsághormonokkal látnak el. Nagyon sokáig csak szellemes gondolatkísérletnek gondoltam a könyvet. Ma azt hiszem, hogy ez a jövőnk. 50 év múlva az emberiség nagyobbik része nem fog tudni önállóan a testére épített robot segítsége nélkül mozogni, a klímavédelem érdekében és az állatokkal és növényekkel való szolidaritás jegyében csak szintetikusan előállított ételeket és italokat fognak fogyasztani, az utódok létrehozása teljes mértékben független lesz az előző generációtól, annál is inkább, mert a virtuális élmények sokkal intenzívebbek és kellemesebbek lesznek, mint amit az élet tud nyújtani, ezért a szexnek is mindenféle jelenlegi változata eltűnik.

Remélem nem lesz igazam, remélem létezik másik forgatókönyv is az emberiség számára. De addig is saját magunkért és főleg a családunkért, a gyerekeinkért, az unokáinkért tennünk kell, és ami a legnehezebb, döntéseket kell hoznunk. Ez azért nehéz, mert folyamatosan és általában tudatosan félreorientálnak minket. Etettük a gyerekeinket nitrites, nitrátos spenóttal, itattuk allergizáló tejjel, főztünk, sütöttünk a zsír helyett rákkeltő növényi olajokkal, viszont nem ettünk tojást, mert az állítólag emeli a koleszterinszintet. A régi tanácsok többségéről mára kiderült, hogy rossz, de mi a helyzet az új tanácsokkal. Mi a családunkban azt az elvet követjük, hogy az a jó nekünk, ami régen is jó volt az őseinknek. Nem létezik önmagában olyan fogalom, hogy egészséges. A kérdést úgy kell feltenni, hogy hozzászoktunk-e már? A tengeri alga elvileg egészséges. De kiderült, hogy csak a japánok gyomra tudja megemészteni. Azért, mert ezer éve fogyasztják, és a gyomrukban kialakult egy baktériumtörzs, amely le tudja bontani. Nekünk magyaroknak nincs ilyen baktériumunk, ezért nekünk nem egészséges. Egészséges viszont a hal és a szárnyas, mert őseink húsfogyasztásának ez adta a zömét.

Az étkezésen kívül, más kérdésekben is azt tartjuk mérvadónak, illetve irányt mutatónak, hogy hogyan éltek őseink, mit kódoltak a génjeinkbe, a baktériumtörzseinkbe, milyen tradíció alakult ki, hogy a legcélszerűbb élni a Kárpát-medencében. A tradíciók több ezeréves népi bölcsesség hordozói. A tradíciók nagy része pedig becsatornázódott a vallásokba, a mi térségünkben ezer éve a különböző keresztény vallásokba. A múltunk felé forduló útkeresésünkben ezért fontosnak tartjuk a keresztény vallási tradíciók tanulmányozását, esetleg betartását. Ezen gondolatok jegyében döntött Máté a 40 napos böjtről. Túltáplált szervezetünknek szüksége lehet évente egyszer egy ilyen megtisztulásra, és ha őseinknek jó volt, miért ne lenne jó nekünk is? Remélem néhányan követik a példánkat a böjtölésben és főleg az idő kerekének a lassításában. Ahogy mondani szokták egy szer élünk, igyekeznünk kell, hogy legalább ez örökké tartson.