Boron innen 4. – „egedben ülsz, Uram a világ gyönyörű”

Graham Green Utazások nagynénémmel című regényét fejezi be ezzel a Browning idézettel. A regény főhőse már elmúlt 50 éves, amikor először élte át azt az átszellemült boldogságot, amit e verssorok kifejeznek. Ahhoz, hogy ilyen lelki emelkedettség megérintse az embert, általában mélységekre is szükség van, és most már nem csak a regényre, hanem a saját életemre is gondolok.

A legutóbbi ilyen mélység a koronavírus vészhelyzet bejelentése volt, amikor az addig anyagilag és erkölcsileg is rendkívül sikeres Varga Pincészet egyszerre összeomlani látszott. Értékesítésünk legalább fele a gasztronómiához kapcsolódott, amit egycsapásra elveszítettünk, de a tényleges napi eladások még ennél is jobban csökkentek, nem érték el a szokásos szint egyharmadát sem. Veszélybe került közel 200 ember munkahelye és a szőlőfelvásárlásokon keresztül több ezer megélhetése. Ráadásul munkatársaink féltek a vírustól, továbbá félni lehetett attól, hogy fertőzés esetén a hatóságok komplett műszakokat vagy üzemrészeket is karanténba küldhetnek. A járvány elleni rendszabályokat és a legdrasztikusabb takarékossági intézkedéseket 24 óra alatt meghoztuk, de ezek érdemben nem sokat segítettek a helyzetünkön. Nagyobb segítséget jelentettek a kormány intézkedései a december 31-ig tartó hitelmoratóriumról, a négyhavi járulékmentességről, és a végül általunk igénybe nem vett bértámogatásról, de ez sem segített azon, hogy összeomlott az értékesítés, ami nélkül nincs értelme a termelésnek. Ekkor idéztem egy cikkemben Radnótit, hogy mint a költő, én is egész életemben biztonságban éreztem magam, „tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell a bajban”. A járvány miatt azonban úgy éreztem, hogy „Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.”

Nagyon sok kedves, okos bíztatást kaptam a cikkemmel kapcsolatban, amelyek lényege az volt, hogy hinni, dolgozni kell és akkor talán még az angyal, kezében a karddal is előkerülhet. Szívből köszönöm a jókívánságokat és tanácsokat, annál is inkább, mert Önöknek lett igazuk. Egyrészt kiderült, hogy fogyasztóink ragaszkodnak a borainkhoz, és ha nem kaphatják meg az étteremben, akkor megveszik a boltban, és ahogy a kereskedelem is kezdett hozzászokni az új helyzethez, egyre javultak a forgalmi mutatóink. Másrészt az angyal az országunkon is segített, hiszen a járvány nem vált tömegessé és nem bénította meg teljesen a gazdaságot, sőt hamarosan a szolgáltatásokat is legalább részlegesen el lehetett indítani, így a gasztronómia is kezd újra megnyílni előttünk.

Persze hosszú harcra kell felkészülnünk, hiszen megnyugtató helyzetet csak az oltás fog teremteni, illetve az oltottság, amikor a népesség több mint 60%-a megkapta már a vakcinát. Ez még közel egy év is lehet. De már néhány héten, esetleg hónapon belül jelentős előrelépés várható a súlyos betegek gyógyításában. A napsütéses órák számának növekedése, az UV sugárzás erősödése pedig a nyári időszakra megállíthatja a járványt. Másfél hónapja önkéntes karanténban vagyunk a feleségemmel. A társaság jó, ráadásul minden munkanapon itt ebédel a szabadban 3 méterre tőlünk a fiam, de hiányoznak az unokáink, barátaink és munkatársaink. Reméljük, hogy nyáron kiszabadulunk. Karanténunk a világ legszebb helyén, az Örsi-hegy déli szoknyáján van. A természet már legszebb tavaszi pompájában tündököl, jobbra tőlünk a Badacsony, balra az Ábrahámhegy, előttünk 180 fokban a Balaton, alattunk, tőlünk 150 méterre a Varga Pincészet gőzerővel dolgozik; „egedben ülsz, Uram a világ gyönyörű.”