Boron innen és túl 41. – Részeg vagyok Rózsám, mint a csap

Képforrás: boaszportal.hu

Miután éveim nagyobbik részében bortermelésből éltem, illik tisztázni álláspontom a bor és általában az alkohol egészségkárosító, vagy megőrző szerepéről. A bor orvosi megítélése általában nagyon pozitív. Nagyon örülök neki és főleg nagyon egyetértek azzal, hogy az orvosok többsége egészségesnek tartja a kismértékű borfogyasztást. Azt azonban vitatom, hogy meg lehet határozni, függetlenül a fogyasztó személyes adottságaitól és a fogyasztás időbeli lezajlásától, egy még egészségesnek tartott napi mennyiséget.

Mindenekelőtt azonban nézzük a problémát történelmi távlatban. A fejlett országok a XX. századtól tudják többé-kevésbé jó minőségű ivóvízzel ellátni állampolgáraikat. Ezt megelőzően a betegségek és járványok fő oka a rossz ivóvíz volt és ezért a társadalmak egyik alapfeladata a fertőzésmentes folyadékellátás biztosítása volt. Ázsia legnagyobb részében forralták a vizet és teát készítettek belőle, Észak-Európában sört főztek, Dél-Európában pedig vizezett bort ittak. Mindenki, a kisgyerekek és a várandós anyák is. Ez persze nem volt túl egészséges, de jobb volt, mint kolerában vagy tífuszban meghalni. Az egyik római katonacsászár, Diocletianus törvényben írta elő, hogy a legolcsóbb rabszolgák részére is biztosítani kell legalább napi 1 liter bort. Mert olcsóbb volt új rabszolgát venni, mint borral ellátni, és ez járványveszélyt okozott. Egy 4000 éves hettita agyagtábla igazolja, hogy egy szőlőültetvény bérlője borral volt köteles fizetni a tulajdonosnak. Az európai ember tehát legalább 4000 éve iszik alkoholt és nem csak sört és bort, ezért szervezetünk viszonylag hatékonyan dolgozza fel.

20 évvel ezelőtt Minszk egyik legjobb éttermében, mint nálunk a vizet, a pincér rendelés nélkül hozta a vodkát, fejenként 1-1 literes palackkal. Mi ketten magyarok együtt sem bírtunk egy üveggel, két fehérorosz vendéglátónknak azonban nem okozott problémát minket kisegíteni, pedig a négy fogáshoz négy különböző fajta palack bort is megittunk. A 2-3 órás ebédet követően, akkor már alkohol nélkül, ugyanilyen hosszan tárgyaltunk, és sajnos nem tapasztaltam az áralku során, hogy vendéglátóinknak a fejükbe szállt volna a vodka. Japán vevőinknek ezzel szemben nagyon óvatosan kellett mindig a borainkat bemutatni, mert ha fejenként két deci bort elfogyasztottak, akkor már nem lehetett értelmesen tárgyalni velük.

Ilyen különbségeket látva nem tudom komolyan venni az orvosi ajánlásokat a naponta maximum egészségesen elfogyasztható 2-3 deciliter borról. Nagyapám daliás korosztályában még sokan voltak, akik 2-3 liter bort ittak naponta vízzel hígítva folyadékpótlásként és 80 éves korukig orvos nem látta őket. Ezzel szemben japán üzletfeleim napi 2 decilitertől is hamarosan betegek lennének. De magyar rokonaim és ismerőseim között is többen vannak, akik nem bírják az alkoholt. Ahogy vannak, akik érzékenyek a gluténra, a laktózra vagy a cukorra.

Az alkohol veszélyességét talán el is túlozzuk. Orvos barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy ha valakinek a szervezete jól dolgozza fel az alkoholt, akkor napi 2 liter bort fogyasztva egészségben megöregedhet, viszont, ha naponta megeszi azt a 3 kg szőlőt és az abban lévő kb. 60 dkg cukrot, amiből ez a bor elkészíthető, néhány év alatt cukorbeteg lehet. Ki gondolta volna, hogy a szőlőfogyasztás veszélyesebb az egészségre, mint a borfogyasztás.

Manapság nagyon divatos mindenről tudni, hogy milyen pozitív hatású anyagokat tartalmaz. Minden pénzért kapható élelmiszerről kimutatták már, hogy egészséges. De sajnos arra nincs üzleti érdekeltség, hogy a negatív hatásokat is megtudjuk. Az alkoholos italoknál eleve a negatív hatásokból indulunk ki. Igaz, hogy a bor alkoholtartalma árt a szervezetnek – mondjuk – de a benne található rezveratrol segít befogni a szabadgyököket, így hátráltatja a rák kialakulását, a sikiminsav pedig javítja a sejtek jó minőségében történő újratermelődését.

Csakhogy az sem egyértelműen igaz, hogy az alkoholnak csak ártalmas hatásai vannak. Vannak például alkoholban oldott gyógyszerek, vagy gyógyhatású készítmények, az alkohol ugyanis az egyik legjobb oldószer és elősegíti ezen készítmények hatóanyagainak felszívódását. Megváltozott életmódunk és főleg az alkohol teljes tiltása a vezetésben azt eredményezte, hogy Magyarországon étkezéskor már csak ünnepnapokon fogyasztunk bort. A negatív kulturális és gasztronómiai hatáson kívül érdemes lenne vizsgálni, hogy milyen egészségkárosodást okoz, hogy az alkohol nem segíti a vitaminok és a nyomelemek felszívódását az emberek szervezetében.

Az alkohol negatív társadalmi megítélésének oka a részegség és ezzel egyet lehet érteni. Én az alkoholfogyasztás orvosi, egészségügyi megítélésének alapjául is ezt tenném. Könnyen belátható ugyanis, hogy óriási különbség van egyének és nemzetek között abban, hogy ki hogyan dolgozza fel az alkoholt, ezért a bor és más alkoholos italok fogyasztására nem lehet egységes mértékeket megadni. Az egyetlen helyes mértéke az egészséges fogyasztásnak, hogy ne kerüljünk részeg állapotba, amit úgy definiálnék, hogy nem szabad, hogy látszon az emberen, hogy ivott. A részegség tünetei, mérgezési tünetek. Márpedig az európai ember szervezete megtanulta feldolgozni az alkoholt, így nem indokoltak ezek a tünetek. Ha csak az egyéni tűrőképességéhez képest valaki túl sok alkoholt nem fogyasztott, vagy túl gyorsan nem fogyasztotta. Hiszen a szervezetünk több ezer év alatt az alacsony alkoholszintű folyadékbevitelhez szokott hozzá. Sokan ismerik latinul is a mondást „in vino veritas”, azaz magyarul „borban az igazság”. Pedig nem ez a helyes fordítás a vino nem bort, hanem vizezett bort jelent, igazi római soha nem itta tisztán a bort. Ma már persze nincsenek rómaiak, érdekes módon mi magyarok vagyunk az egyetlen nép a barbárok (nem rómaiak) között, akik a fröccsözésünkkel őrizünk valamit az ősi kultúrából.

Megváltoztak a szokások, már nem folyadékpótlásként, hanem szórakozásként iszunk bort és ezért főleg tisztán. A szórakozáshoz pedig néha hozzátartozik egy kis búfelejtés, egy kis enyhe részegség is. Ami persze egészségtelen, ahogy egészségtelen a karácsonyi bejgli, a téli disznótoros, a húsvéti sonka, a születésnapi torta és még sorolhatnám. Táplálkozásunk minőségét mégis a napi gyakorlat és nem az esetenkénti kilengések fémjelzik. Hasonló a helyzet az alkohollal is.

35 éve dolgozom borászatban. A borral dolgozó emberek többsége fogyaszt munka közben is bort. Sokaknak feladatuk is, hogy kóstoljanak, de akiknek nem, azok is általában szeretik a bort. Nyilván csak azokról tudok beszámolni, akik az ivás mellett el tudták végezni a munkájukat, mert aki nem, az nem maradhatott. Két típus létezik, az egyiken egyáltalán nem látszik, hogy iszik, a másik, akin egy kicsit látszik, de a munkavégzésben nem zavarja. Akin nem látszik az ital, annak a napi mennyiségtől függetlenül nincs és nem lesz problémája az egészségével. Ezt azért is mondhatom, mert dolgozóink jelentős részét foglalkoztatjuk nyugdíjasan is, főleg a munkacsúcsot jelentő szüreti időszakban, illetve zömében helybeliek, így a munkától függetlenül is találkozunk velük. Akin viszont meglátszik az ital és nem néha-néha, hanem minden nap reggeltől-estig folyamatosan és munka után saját borával vagy pálinkájával folytatja, azok egy részének 60 éves kora körül már komoly gondjai lesznek a májával. Annak ellenére azonban, hogy a több száz dolgozó közül, akit eddig nyugdíjba vonulása alkalmából búcsúztattam, sokan voltak ilyen alkoholfogyasztók, csak egyre emlékszem, akit alkoholbetegsége miatt le kellett százalékolni.

Bortermelő barátommal beszélgettünk arról, hogy mennyire helyes, hogy az orvosok az idősebb férfiakat rábeszélik a borfogyasztásra. Szegény édesapám is antialkoholista létére közel 30 éven keresztül méla undorral vette be naponta 3 dl vörösborát.
Ma már csak 2 dl az ajánlott mennyiség. – meséli a barátom.
– A főorvos úr kedvéért be is veszi lelkiismeretesen édesapám, de 80 éves korára olyan jó kondiban van hála Istennek, hogy a saját maga kedvéért is bevesz még vagy 2 litert. –