Boron innen és túl 47. – „Ha gyerek is: csak férfi…”

Fekete István „Zsellérek” című könyvében mondja ezt tizenkét éves fiáról az édesanyja, akinek férje a fronton van és várja nyári szünidőre haza a fiát, hogy kis paraszti gazdaságukban a férfimunkától és döntésektől megszabadítsa. Nagyobbik unokám tizenkét éves és még emlékszem arra is, milyenek voltak fiaim ebben a korban. Bizony nemcsak a képesség van meg már bennük az önálló döntésekre és munkára, hanem az igény is.

Tanulásra is persze nagy szükség van, sőt mondhatni a legtöbb szakmában soha nem ér teljesen véget. De ha el kell fogadnunk azt, hogy életünk végéig kell képeznünk magunkat, akkor érdemes lenne azon gondolkodni, hogyan lehetne lerövidíteni, vagy munkával gazdagítani az ifjúkori képzés hosszú évtizedeit. Az elmúlt négy-öt évtized tapasztalata sajnos ezzel pont ellentétes, gyermekkorom idején például még csak 8 elemi, illetve 4 elemi és 4 polgári kellett, hogy valaki irodai munkát végezhessen. Ifjúkoromban érettségi, ma már felsőfokú végzettség szükséges. Az általános iskolát végzett korosztályról nincs sok tapasztalatom, de az idősebb, érettségizett kollégák bizony gyakran jobban „muzsikálnak”, mint a fiatalabb egyetemet, főiskolát végzettek.

A hosszan tartó képzéssel nemcsak az a baj, hogy fölöslegesen telik vele az idő, hanem hogy gyakran rossz hatással van a fiatalokra, begyepesednek, elbutulnak a tanulásban. Minél hosszabb ideig tanul valaki, annál jobban alkalmazkodik szellemileg ehhez a feladathoz és annál kevésbé alkalmas a munkára. A munkában nincsen szükség nagy lexikális tudás felhalmozására, sem mértékadó vélemények pontos megjegyzésére, viszont önállóan folyamatosan fel kell mérni a helyzetet, összegyűjteni az információkat, elemezni és dönteni. Ma már tudjuk, hogy a különböző funkciókat ellátó agyi központok egymás rovására fejlődnek. Ha tehát valakit kizárólagosan a tanulásra edzenek, akkor az a többi képessége rovására erősödik.

Lehetne persze az iskolai, egyetemi oktatás olyan, ami az életre készít fel, de sajnos tudjuk, hogy az esetek többségében nem olyan. A lexikális tudást a legolcsóbb oktatni és számon kérni is. A felsőfokú intézmények szinte már üzleti alapon állnak, így nem is mehet másként. Arról nem is beszélve, hogy minket termelőket nem kérdeznek meg, hogy mire lenne szükségünk és nem csak a képzés módjára és az oktatott anyagra gondolok. Egy szüret levezetése 50-100 ember munkájának megszervezésével és irányításával jár, még egy kisebb pincészet esetében is. Ha valakinek nincsenek vezetői adottságai, annak nem érdemes megszereznie a borász diplomát. Ezt viszont célszerűbb lenne a diploma megszerzése előtt tisztázni.

Közismert, bár tudományos elemzését nem ismerem a témának, hogy az életkorral képességeink jellege jelentősen változik. Matematikusokról szokták mondani, hogy legnagyobb eredményeiket 25 éves koruk előtt szokták elérni, 30 fölött pedig már csak szellemi hagyatékukat rendezgetik. Ferdinánd Porsche, bár közben hébe-hóba tanult is, 16 évesen kezdett dolgozni és 24 éves volt, amikor a Párizsi Világkiállításon elektromos autójával nagydíjat nyert. A mai fiatalok legjobbjai ilyen idős korukban még naponta felmondják a leckét az iskolában. Sokan és többnyire a legjobbak ráadásul meghosszabbítják a képzés idejét, másoddiplomát vagy PhD fokozatot szereznek, esetleg ösztöndíjjal külföldön is hallgatnak néhány évet, így már közel a harmadik ikszhez kerülnek ki az iskolapadból. Ők nyugodtan elmondhatják, hogy életük legkreatívabb időszakát tanulással töltötték. A kérdés csak az, hogy van-e még értelme elkezdeni dolgozni. A kreatív energiák csökkenését ugyan kompenzálja, sőt túlkompenzálja a tapasztalat és a gyakorlat, de nyilván nem az, amit az iskolapadban szerez meg az ember.

12 éves unokám arra hívta fel a figyelmem, hogy emlékei szerint a világ leggazdagabb emberei, bár egyetemet is végeztek, mégis huszon- sőt olykor tizenévesen kezdtek abba az üzleti vállalkozásba, amivel a csúcsra jutottak. Utánanézett a Forbes magazin tíz fős milliárdos listájának. A tíz leggazdagabb vállalkozóból csak egy volt, aki valószínűleg nem 30 éves kora előtt kezdett abba a tevékenységbe, ami nyerőnek bizonyult. Viszont Mark Zuckerberg például 12 éves korában írta meg az első programját és 20 évesen hozta létre a Facebook-ot, Warren Buffett pedig 11 évesen kezdett dolgozni a családi brókercégben és 14 évesen már bérbe adta értékes ingatlanait. Hazánkban ezzel szemben, számomra teljesen érthetetlen módon, még a szünidei munkavállalás határát is 2012-től 14 évről 15 évre emelték. Mintha a munka valamilyen erkölcsileg vagy fizikailag káros, romboló tevékenység lenne.

Felsőfokú végzettséget szerző ifjúságunkat tovább infantilizálja, hogy felnőtt korának első évtizedében nincs keresete, nem rendelkezik önálló egzisztenciával. Így nincs más választása, mint a „mamahotel”, ahol még a személyes létfenntartásának alapfeltételeiről is mások intézkednek és döntenek helyette. Pedig erre az időszakra esik, vagy inkább esne a párválasztás, az első gyerek megszületése és az első saját otthon megteremtése. Talán nem véletlen, hogy ezek az egyénileg és társadalmilag is fontos vállalások időben kitolódnak és az sem, hogy a felsőfokú oktatásban folyamatosan csökken a férfiak aránya, lassan eléri az egyharmadot. Ebből látszik, hogy az önálló egzisztencia megteremtése még mindig inkább a férfiak dolga.

Persze rengeteg pozitív kivétel van. Vannak, akik egyetem mellett, vagy már korábban a nyári szünetben dolgoznak, az iskola mellett pályázatokon vesznek részt, barkácsolnak, főznek vagy zenélnek, együttest alapítanak. Vannak kiváló pedagógusok, akik nem csak ismeretekre, hanem gondolkodni, sőt alkotni is tanítanak. Ismertem olyan irodalomtanárt, akinél csak az lehetett jeles, aki verset és novellát is tudott írni. De, ahogy kezdtem ezek a ritka kivételek.

Az iskolás gyerekek száma több mint 50 éve csökken, miközben az iskolák és a tanárok száma alig esett vissza. Én még 45 fős osztályban végeztem a gimnáziumot, ma már a 20-25 fő körüli létszám a jellemző. Hatodikos unokámék testnevelés órán csak 14-en vannak. Az alacsony létszám lehetőséget adna arra, hogy a diákok sokkal több kreatív egyéni feladatot kapjanak, megtanuljanak alkotni és gondolataikat írásban és szóban magas szinten kifejteni.

A felsőoktatásban pedig olyan rendszert kellene bevezetni, ami hasonlít a szakoktatásban itt-ott megjelenő duális képzéshez. Az egyetemet megkezdő borásznak például már legyen munkahelye, ahol havonta egy-egy hetet dolgozik és tudja, miért olyan fontos, amit az egyetemen oktatnak. Ez persze az egyetemet is korlátozná, hogy használható, szakirányú tudást nyújtson, ne kelljen például a kuplung részeiből vizsgázni a jövő borászainak. Ebben a rendszerben már a képzés megkezdése előtt döntenénk arról, hogy kik azok a személyiségek, akiknek a kiképzésére szükségünk van, nem lenne 70-80% a pályaelhagyás, a képzés selejtje. A jelenlegi egyetemi képzés modellje közel 200 éves, ráadásul 50 évvel ezelőtt még csak a népesség mintegy 3%-át érintette, ma a tízszeresét. Ideje lenne újragondolni, korszerűsíteni.

Addig azonban minden szülőt, nagyszülőt arra bíztatok, hogy adjanak minél nagyobb teret a fiatalok alkotó kedvének, hiszen „ha gyerek is csak férfi…”, vagy nő.