• Boron innen 3. – „Hol azelőtt angyal állt a karddal, – talán most senki sincs.”

    Mostanában olvastam, hogy a menedzserek érdekcentrumában a profit rövidtávú maximalizálása áll, a családi vállalkozások tulajdonosai ezzel szemben a vállalat hosszútávú fejlődésében érdekeltek. Különösen így lehet ez a borászatban, ahol rövid távon nagy profitot nagyon nehéz elérni, viszont, mint ahogy a nyugati példák mutatják, meg lehet alapozni olyan családi brendeket, amelyek több száz éven keresztül is fennmaradhatnak. Családunknak a 80-as években és a 90-es évek elején 4 gazdasági ágazatban voltak vállalkozásai: könyvelés és adótanácsadás, építés, kereskedelem és pénzügyi szolgáltatások. Amiért úgy döntöttem, hogy mégis a borászat lesz az, ami mellett hosszú távon elkötelezzük magunkat, abban szerepet játszott az is, hogy úgy gondoltam, hogy abban is vannak széleskörű tapasztalataim, és magam és…

  • Boron túl 17. – „egy nappal rövidebb, lásd, újra a fogság és egy nappal az élet is”

    Feleségemmel 65 évesek vagyunk, ajánlatos lenne tehát már az otthonmaradásunk. Már részben elkezdtük, de valami mindig közbejön, március 23-a lesz talán az utolsó kimozdulás ideje. Egyesek túlzónak tarthatják a Radnóti idézetet, hiszen nem egy fogolytáborba, hanem kertes badacsonyörsi házunkba vagyunk bezárva, ha távolról is, de naponta látjuk a fiúnkat, és használhatjuk a telefont és az internetet. Mégis hihetetlen változás ez, hiszen évtizedek óta minden héten többször autóztunk Badacsony, Budapest és Eger között, hol itt, hol ott éjszakázva. Rengeteg munkatársammal, üzleti partnerekkel, barátaimmal, rokonaimmal tartottam a kapcsolatot. Több, mint 40 éve van határidőnaplóm, ami szerint napról-napra, óráról-órára élek, és most kidobhatom mert üres, nincs benne bejegyzés. Barátaim és rokonaim közül már…

  • Boron túl 16. – Megkezdjük a húsvéti nagyböjtöt, avagy hogyan lassíthatjuk az idő kerekét

    Nem vagyunk templombajáró-család. Máté mégis úgy döntött, és én csatlakoztam hozzá, hogy idén megtartja a húsvét előtti böjtöt.  A döntésnek nyilvánvalóan nem hitbéli az oka, inkább egyfajta útkeresésről van szó a régi szokásokhoz, őseink életmódjához. Sok más fontosabb kérdés mellett ezzel is próbálunk visszatérni egy tradicionálisabb, emberhez méltóbb életmódhoz. Egyre inkább és egyre több területen tapasztaljuk, hogy másként élünk, mint az előző generációk, vagy akár 10-20 évvel ezelőtt mi magunk. Olyan intenzív életformaváltáson megyünk át, amit sem testileg sem lelkileg nem lehet egészségesen elviselni. Néhány éve családunkban próbáljuk már lassítani a változásokat, sőt bizonyos kérdésekben megváltoztatni a folyamatok irányát. Véleményünk szerint az emberi életformát több ezer év formálta, csiszolta, fejlesztette…

  • Boron innen 2. – „Mindennek meg kell változnia, hogy minden a régiben maradhasson”

    Metternich hercegnek ez a jól ismert mondata legrégebbi címkecsaládunk megújítása kapcsán jutott eszembe. Az új címkés termékek februártól már kereskedelmi forgalomban lesznek. A Balaton sorozat Olaszrizlingjével, Szürkebarátjával, Muskotályával, Zweigeltjével, Kékfrankosával és rozéjával indult a Varga Pincészet 27 évvel ezelőtt. A közel 30 év alatt a termékek szinte teljesen átalakultak. A borok minősége folyamatosan változott, remélem Önök szerint is az előnyére, új saját betétdíjas palackot használunk, dugó helyett csavarzárat, elhagytuk a nyakszalagot (már vagy 20 éve, emlékszik még valaki erre), kicseréltük a régi logót és a hátcímkére fölkerült a fényképem. Apropó fénykép, néhányan kifogásolták, hogy a hátcímkén nem öregszem. Hát nem is, 15 éve 50 éves koromban kerültem oda, egyelőre nem…

  • A magyar kultúra napja

    Kedves Olvasóim! A magyar kultúra napja alkalmából kedvenc regényemet ajánlom olvasásra: Kós Károly Varju nemzetség című könyvét. A történet a XVII. század második felében, Erdélyben, Kolozsvár környékén játszódik és Kósra jellemzően, szereplői között nincsenek gonosz, rosszindulatú emberek. Az ember születése szerint eredendően jó, de nem mindenki egyformán erős. Csak aki elég erős, hogy hű tudjon maradni hazájához, családjához, önmagához, az élhet Kós történeteiben teljes emberi életet. De akik rossz kompromisszumokat kötöttek és elbuktak, azok számára is, ha nehéz is, de idővel lehetséges a visszatérés. Kós könyvét a trianoni tragédia után írta, mondanivalója ma is érvényes. A regény írója különösen kedves nekem, Kósban egyesül a sokoldalú tehetség, az erkölcsi tisztaság és…

  • BORON TÚL 15. – „Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad”

    Megkezdődött az év végi megaünnep. Persze karácsonynak és szilveszternek hívjuk, de nem lehet nem észrevenni, hogy kialakult egy új népszokás: az év utolsó hónapjában két, esetleg két és fél hétig nem dolgozunk. Az állam is besegít, hiszen néhány munkanapot előre le lehet dolgozni, a hiányzó napokra pedig a dolgozók szabadságot vesznek ki. A vállalkozók és munkahelyi vezetők pedig bölcsen „nem erőltetik, ami nem megy”. Hiszen ebben az időszakban a vásárlási és ünneplési lázban égő munkatársakat már nehéz munkára fogni. A közszolgálatban persze ilyenkor is kell tartani a frontot, és még a Varga Pincészetben is a kereskedelemnek és a palackozásnak mennie kell, és el kell készülni az évvégi leltárnak is. A…

  • BORON INNEN 1. – Gyümölcsös pezsgő, avagy ki megy szembe az autópályán?

    A Varga Pincészet 2019 októberében három gyümölcsös extra száraz pezsgővel jelent meg a piacon, egy fehér küvével, egy Irsaival és egy Pinot Noir rozéval. Már a gyümölcsös pezsgő szóösszetétel is önellentmondásnak tűnik. A klasszikus pezsgő alapbora szándékoltan jellegtelen, egyrészt neutrális fajtákat használnak, másrészt a teljes érés előtt szüretelnek a magasabb sav és a kisebb fajtajelleg érdekében, a második erjesztés, az úgynevezett pezsgősités után ráadásul már eltűnnek az úgynevezett elsődleges illatok és aromák is. A hosszú érlelés alatt pedig, hiszen jellemzően muzeálisan értékesítik őket, új palackos aromák alakulnak ki, illetve az autolízis jelleg, ami az elhalt élesztők sejtnedveiből származik. Létezik persze a pezsgőkészítésnek egy másik frissnek nevezett irányzata is, például a…

  • BORON TÚL 14. – „Csak én ülök ébren” Csak én ülök ébren?

    A világ egyik legszebb szerelmes verséből vettem a címet. Én eddig legalábbis szerelmes versként olvastam. Erre utal a közismert gyönyörű befejezés: „mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”, és van az a kor, amikor még mindenről a szerelem jut csak az ember eszébe. Miután egy ideje más szempontból is szemlélem a világot, feltűnt az az ellentét, hogy a fogolytábor nappali megaláztatásaival szemben az éjszaka sötétje és magánya felszabadítja a költőt. Sőt visszanyeri lelki és szellemi felsőbbrendűségét a világgal szemben. Ha Radnótihoz nem is hasonlíthatom magam, a hely, ahol „én ülök ébren” mindent visz. Balról az Ábrahám-hegy lankái futnak a vízig, jobbról a Badacsony sötét tömege ér fel…

  • BORON TÚL 13. – Harc a nagyúrral, Pénzügyi csapdák III. – Szerencsejáték, uzsora

    „Ezer este múlt ezer estre,A vérem hull, hull, egyre hull,Messziről hívnak, szólongatnakÉs mi csak csatázunk vadul:Én s a disznófejű Nagyúr.” A szerencsejáték és az uzsora, ennek a szomorú témának a legszomorúbb és legvisszataszítóbb része. Talán azért, mert a legszegényebbeket, a legelesettebbeket is érinti. Léteznek olyan iparágak, amelyek onnan is tudnak pénzt kiszivattyúzni, ahol nincs fölösleg. A szerencsejátéknak az üzlet gazdag tulajdonosai, a filmek és a média általuk fizetett szereplőin keresztül persze próbálnak adni valami csillogást. Monte Carlo patinás, arisztokratikus világában még részben sikerül is, de az amerikai maffia által a sivatagban felépített és működtetett műváros, Las Vegas már úgy működik, mint egy modern ipari baromfivágóhíd, csilivili környezetben tízezrével kopasztja meg…

  • BORON TÚL 12. – Harc a nagyúrral, Pénzügyi csapdák II.– Luxusfogyasztás

    „Az én jachtomra vár a tenger,Ezer sátor vár énreám,Idegen nap, idegen balzsam,Idegen mámor, új leány,Mind énreám vár, énreám.” Az I. részben az „élet ajándéka” típusú befektetési csapdákkal foglalkoztam, ebben a részben a luxusfogyasztás csadája következik. A „luxusfogyasztást” kicsit nehezemre esik definiálni, mindenesetre a luxus alatt nem pusztán azt értem, hogy valami drága. Inkább egyfajta magatartásként határoznám meg, ami arra irányul, hogy valaki nem a számára észszerű használati értékű terméket vásárolja, hanem annál drágábbat, vagy a használati értékénél drágábbat. A legegyszerűbb használati tárgyak a luxusfogyasztás szempontjából a lakás, a ház és a kocsi, hiszen nagy értéküknél fogva itt nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz, „nagyot virítani”, nagyobbat, mint amit a vagyonunk…