Boron innen és túl 35. – A kor nem érték?

Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember.
Kós Károly

„A nő trónfosztása” című írásom kapcsán kialakult vitának volt egy mellékszála, ahol egy fiatal, akit saját kérésére hívjunk „avatárnak” vagy embernek, merthogy szerinte igazi férfiak és nők nem léteznek, lenyuggerezett egy hozzászóló férfit. Jó vitakészségű kommentelők együttesen meghátrálásra kényszerítették a neveletlen, férfi nevű, női arcú „avatárt”, jelentsen ez bármit is. Mégis számomra nem nagyon tetsző módon, a vitázó felek abban kötöttek kompromisszumot, hogy a kor nem érték, pusztán a kora miatt senki sem érdemel tiszteletet. Azt elismerem, hogy ez egy meglehetősen összetett kérdés, de pont ezért érdemes végiggondolni.

Én ugyan soha nem voltam avatár, sőt már akkor is férfinak tartottam magam, amikor még nem voltam az, de azt én is átéltem, hogy milyen furcsa nagyon fiatal korban aktív, életerős időseket látni. Még általános iskolás koromban olvastam Heyerdal egyik útleírását, ami több mint ötvenéves emlékeim szerint így kezdődött: 60. életévemhez közelítve úgy érzem, szellemi és testi fejlődésem csúcsára értem.

Én a testi erő csúcsát gondoltam akkor erős túlzásnak, pedig a híres tudós és utazó nem ebben tévedett. Azóta már tudjuk, hogy idősebb korban a szervezet különösen alkalmassá válhat közepes energiát igénylő, különösen hosszútávú igénybevételre, márpedig Heyerdalnak pont ilyen típusú fizikumra volt szüksége utazásaihoz. Pincészetünk 5 éve támogatója és egyik, talán legjelentősebb ellenőrző és pihenő pontja az Ultrabalaton futóversenynek. 2015. évben a versenyt az 59 éves Jan-Albert Lantink nyerte meg 18 óra 37 perc alatt megtéve a 210 kilométeres távot, maga mögé utasítva nemcsak több ezer egyéni indulót, hanem a csapatok zömét is. A Varga Pincészet 7 fiatal férfiből álló csapata például egymást többször váltva és a pihenő versenyzőket kisbusszal szállítva, 18 óra 44 perc alatt tette meg ezt a távot.

A kiváló tudós szellemi fejlődése csúcsának az időpontjában tévedett. Anders Ericsson és Robert Pool agykutatók Csúcsteljesítmény című könyvéből megtudhatjuk, hogy az emberi agy, amennyiben intenzíven használják, életünk végéig fejlődik. Azok a területek, amiket nem használunk visszafejlődnek, és ezek rovására erősödnek az igénybevett készségek agyi központjai. Az idős korra jellemző emlékezetkiesések, tévesztések pedig nem okvetlenül a hanyatlásnak a jelei, hanem az agy túlterhelésének a következménye is lehet.Heyerdal tehát szellemi teljesítménye csúcsán valószínűleg 30 évvel később 87 éves korában bekövetkezett halála előtt lehetett.

Az öregedés azért nem egy diadal-menet. Egyre többféle nyavalyával küzd az ember és ezek között lehetnek az agyat támadó betegségek is. Vannak továbbá, akiknek csökken a szellemi aktivitása és így a teljesítménye is. De kisebb arányban ezek a problémák a fiatalokat is érinthetik. Nekem személyesen nagyon sokat jelentett, amikor néhány éve az előbb említett könyvből megtudtam, hogy az agyunk nem úgy működik, mint a testünk többi része és nem szükségszerű a szellemi hanyatlásunk, sőt folyamatos fejlődésre vagyunk ítélve.

Pusztán ez a tény, hogy korunk előrehaladtával tudásunk folyamatosan gyarapodik, szellemi teljesítményünk nő, már választ ad arra a kérdésre, hogy érték-e a kor? De sok egyéb tényező is említhető. Különösen magas kor eléréséhez nyilván szerencse is kell és jó gének, de nélkülözhetetlen a bölcs életvezetés, a jó ítélőképesség és megfontoltság. A magam részéről az évek múlásában azt élvezem a legjobban, ugye minden rosszban is van valami jó, hogy úgy érzem, mintha tiszta időben másznék egy hegyre, és egyre jobban nyílna ki előttem a látóhatár.

A hosszú élet legfőbb hozadékának azonban azt tartom, hogy sok időt kap az ember az alkotásra, illetve arra, hogy egyfajta tevékenységben kihozza magából a maximumot. Vannak persze olyan tevékenységek, mint a költészet vagy festészet, ahol például Petőfinek vagy Modiglianinak egy évtized is elég volt arra, hogy halhatatlanná váljon. De ha Arany János 26 évesen hal meg, mint Petőfi, akkor azt sem tudnánk, hogy élt valaha. Sok tevékenységhez pedig elengedhetetlenül szükség van időre, ahhoz, hogy eredményes legyen.

Mint a történelem szerelmese már régen megfigyeltem, hogy nagy királyaink Szent István, IV. Béla, Nagy Lajos, Mátyás mind hosszú időszakon, 30-40 éven keresztül uralkodtak. Vagy hosszú életűek voltak, vagy fiatalon kerültek trónra, vagy mindkettő. Különösen sokat számít, amikor a fiú apja művét folytatja, mint Szent István és Mátyás. Tehát nem elég a tehetség, idő is kell az alkotáshoz. Ezt mutatja Ferencz József esete is, aki tehetségesnek egyáltalán nem volt mondható, ráadásul inkább volt osztrák császár, mint magyar király, és mégis az a közel 70 év amíg uralkodott, adott a magyar népnek is egy olyan stabil állapotot, hogy korszaka történelmünk egyik legjobb időszakává vált.

A hosszú távú stabilitás az élet kisebb dolgaiban egy család, vagy egy családi vállalkozás életében is fontos. 35 éve dolgozom a szőlő-bor szakmában és ebből 27 éve vezetem a Varga Pincészetet. A 8 éves felkészülési időszak is nagyon fontos volt és persze az is, hogy közel három évtizede egy bizonyos szakmai értékrend és koncepció szerint fejlődik a cég. Ráadásul mikor fiatal voltam, ott voltak mellettem a szüleim és idősebb munkatársaim, most pedig idős koromra itt van mellettem a fiam és fiatal munkatársaim. A borászatban különösen fontos az idősek és a fiatalok együttműködése.

Egyrészt forradalmi változások zajlanak az ismeretanyag bővülésében.
Néhány évvel ezelőtti tudásunk a szőlő életfolyamatai és a bor erjedése kapcsán egyfajta feketedoboz volt számunkra. Tudtuk mit csináltunk előtte, aztán láttuk a végeredményt, de sok mindenről nem volt meg a megfelelő ismeretünk, így nem pontosan láttuk, hogyan fejlődik a növény és alakul ki a bor. Ma már olyan számítógéppel vezérelt laboratóriumi, analitikai eszközökkel rendelkezünk, amelyek segítségével tanulmányozni tudjuk, hogy mi folyik az eddig feketedoboznak számító területen. Tudásunk gyors növekedése miatt folyamatos változásokra van szükség és ezt a fiatalok tudják jobban végrehajtani. Másrészt viszont évente csak egyszer van szüret, amikor a bor minőségének 90%-a eldől, ez borvidékenként eltérő hosszúságú, de átlagosan nem lehet sokkal több, mint az év 10%-a. Tehát egy borász tíz év alatt tud szert tenni egy éves szüreti gyakorlatra. Ráadásul, ahogy naponta nem látunk két egyforma Balatont, úgy a szüret is minden évben más és más. Aranyat érnek ezért a 60. év körüli borászok, akik 30-40 szüretet végigcsináltak, és így már 3-4 év hosszú gyakorlatuk van a szüretek irányításában.

Különböző feladatokhoz tehát különböző életkorú emberekre lehet szükség, mégis a főszabály szerintem, hogy a korral megszerzett tudás és tapasztalat növeli az emberek értékét és nemcsak szakmai, hanem általános emberi szempontból is. Engem a szüleim, nagyszüleim arra neveltek, hogy az idősebbeknek nagyobb tisztelet és előzékenység jár. Szerencsére nekem úgy tűnik, hogy a mai fiatalok többsége is ilyen nevelést kapott és ez így nagyon jól van. Emlékszem tízen-, huszonéves koromban milyen meglepő volt, hogy hatvan-, hetvenéves férfiak tudtak a legféktelenebbül mókázni és idős nénikéim a legízesebben, a legszórakoztatóbban mesélni. Nem csak szeretem, hanem mai napig is csodálom nagyszüleimet, miattuk is éreztem, hogy az idős emberek különleges értéket képviselnek. Ha a mai fiatalok nem így éreznének, miért lenne kedvük az élethez, miért akarnának megöregedni?