• Minden kezdet nehéz

    Családunk 1993-óta készít bort, de kezdetben még saját szőlőtermelés nélkül, csak felvásárlásra alapozva. 5-6 év elteltével úgy éreztük, hogy kezdünk belejönni a borászkodásba, illetve sikerült egy jó csapatot összehozni, aminek eredményeképpen néhány borunk már országosan is feltűnést keltett. Csúcsborok készítését azonban nem lehet vásárolt szőlőre alapozni, így szőlőt kellett telepíteni, amihez területeket kellett venni. Az 1999. évben megvásárolt és a 2000-ben eltelepített 86 hektárból közel 30 hektárt a badacsonyi pincészetünktől 300 kilométerre lévő Egri borvidék képviselt. De egyrészt mindig tudtuk, hogy lesz egri pincészetünk is, másrészt, már a kezdetektől forgalmaztunk Egri Bikavért és az a család, aki termelte, vállalta a szőlőnk kezelését is. Érdekes módon úgy alakult, hogy ez az…

  • Boron innen és túl 41. – Részeg vagyok Rózsám, mint a csap

    Képforrás: boaszportal.hu Miután éveim nagyobbik részében bortermelésből éltem, illik tisztázni álláspontom a bor és általában az alkohol egészségkárosító, vagy megőrző szerepéről. A bor orvosi megítélése általában nagyon pozitív. Nagyon örülök neki és főleg nagyon egyetértek azzal, hogy az orvosok többsége egészségesnek tartja a kismértékű borfogyasztást. Azt azonban vitatom, hogy meg lehet határozni, függetlenül a fogyasztó személyes adottságaitól és a fogyasztás időbeli lezajlásától, egy még egészségesnek tartott napi mennyiséget. Mindenekelőtt azonban nézzük a problémát történelmi távlatban. A fejlett országok a XX. századtól tudják többé-kevésbé jó minőségű ivóvízzel ellátni állampolgáraikat. Ezt megelőzően a betegségek és járványok fő oka a rossz ivóvíz volt és ezért a társadalmak egyik alapfeladata a fertőzésmentes folyadékellátás biztosítása…

  • Erre gyere, ne menj arra!

    1992. év tavaszán családunk árajánlatot tett a Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincészetének készpénzfizetéses megvásárlására. Miután a 6 magyar és egy olasz pályázó közül mi adtuk a legjobb ajánlatot, velünk kötött szerződést az ÁVÜ ami alapján 1993. január 4-én vehettük át leltár felvételével a pincészetet. Ezen a napon az ingatlanoktól kezdve a borokon, palackokon keresztül a festményekig, székekig, lábtörlőkig mintegy 10000 tárgyat kellett leltár szerinti mennyiségben, minőségben átvenni 180 millió forint áfás értékben. Ekkor találkoztam először jövendő munkatársaimmal is. Azt talán mondanom sem kell, hogy soha életemben nem csináltam hasonlót sem, ennél kisebb tétben sem, úgyhogy nem volt túl nyugodt az éjszakám. Egri borász barátom szintén gyakorló borász feleségével jött segíteni…

  • Mutasd az autód és megmondom ki vagy!

    Ezt a bölcsességet ebben a pillanatban találtam ki, nem is ér sokat. Mégis, ha valaki viszonylag szabadon dönthet az olcsó, a közepes és akár a legdrágább típusokról is, akkor bizony sokat elmond róla, hogy milyen autóval jár. 1992. évben heten pályáztunk a Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincéjére. A pincészetet egyszerre mutatták meg a hét pályázónak. Mi édesanyámmal utolsónak, de még éppen időben érkeztünk. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor édesanyám Toyota-Corolláját bekormányoztam az autócsodák közé, a vásárlóknak fenntartott VIP parkolóba. – Na mama, hogy látod az esélyeinket? – kérdeztem. – Mi nyerünk kisfiam – mondta – ezek autóba tették a pénzüket. – Édesanyámnak lett igaza, a pincészetre mi adtuk a legmagasabb…

  • Boron innen és túl 40. – Karácsonyi történet?

    Nekünk magyaroknak a karácsony a legfontosabb ünnepünk. Advent első vasárnapjától hivatalosan is benne vagyunk, de feleségem részéről már november elején kezdődik a készülődés, azzal a felkiáltással, hogy kerüljük el az utolsó hetek tumultusát! Valójában abból az indíttatásból, hogy örül, hogy alkalma nyílik szeretteit megajándékozni. Rajtam ezzel szemben, aki vállalkozó vagyok, ráadásul olyan, aki valamikor adótanácsadó volt, eluralkodik a kapuzárási pánik. Alig több, mint egy hónap és itt az év vége, mi az, amit nem fizettünk ki, mi az, amit nem könyveltünk le, pedig előnyösebb lenne még az idei évi szabályok szerint, mi az, amit még mindenképp idén kell megcsinálnunk, mit felejtünk el már megint? Mindezek eredményeképpen én idegesen gyötröm a…

  • Boron innen és túl 39. – Szia, oszt jó napot!

    Tizenegy éves fiúunokám sokkolt a múltkor azzal, hogy jó napot kívánokot köszönt a kezét csókolom helyett nagymamakorú szomszédasszonyomnak. Berzenkedésemet pedig azzal intette le, hogy: „Papa ehhez te már nem értesz”. Még az is lehet, hogy a gyereknek igaza van, csak attól tartok, hogy ha a szomszédasszony se ért ehhez, akkor most megvan a véleménye a Varga családról. A kamaszodó fiúgyerekek köszénésének nehézségeivel már harmadszor kerülök szembe életemben. Bár ezúttal, mint nagypapa, már obligón kívül. Az első menet, a saját köszönésem volt a legélesebb, mégis a legkönnyebb. A 60-as, 70-es évek elvtársi világában a kezét csókolom köszönést, mint kispolgári csökevényt, elvben tiltották az iskolában, a tanárnők többsége mégis úgy éreztem, szívesen…

  • Boron innen és túl 38. – Barátságos arcot kérek!

    Barátságos arcot kérek, vagy csíííz, mondja a profi fotós, amivel mosolyt próbál csempészni az arcunkra, hogy előnyösebb képet készítsen rólunk. Ő, mint profi tudja, hogy akkor nézünk ki előnyösebben, illetve akkor vagyunk megnyerőbbek, ha mosolygunk. A neurológusok szerint a mosoly azonnali tükörreakciót eredményez, mosolyunkkal mosolygásra késztetünk másokat, akikben ezért boldogsághormon termelődik és ezzel javul a közérzetük és az immunrendszerük. Ezért ösztönösen is „hálásak” lesznek nekünk a mosolyért. A pozitív hatás persze még fokozható egy kedves megjegyzéssel, pláne, ha az dicséret, vagy bók. A barátságos viselkedés tehát kölcsönösen előnyös lenne mindenkinek, mégis meglehetősen ritka. Édesapám volt a legbarátságosabb ember, akit valaha ismertem. Mindenkire mosolygott, esetleg még meg is nevettetett és főleg…

  • Boron innen és túl 37. – Generációváltás

    A családi vállalkozások generációváltása hazánkban jelenleg a legnépszerűbb közgazdasági téma. Joggal, hiszen a zömmel a 90-es években indult vállalkozások alapítói lassan kihalnak, vagy legalábbis nyugdíjkorúak lesznek. A családi vállalkozások pedig a gazdaságnak mintegy 50%-át adják, ezért foglalkozik ezzel a kérdéssel az ország gazdasági vezetése, a bankok, és jó üzleti lehetőséget kínál a gazdasági tanácsadóknak is. A téma szakértői drámainak írják le a helyzetet, ez honoráriumuk megszerzéséhez nyilván elengedhetetlen. Az általuk idézett nemzetközi statisztikák alapján a második generáció csak az esetek egyharmadában viszi tovább a céget, a harmadik pedig különböző szerzők szerint 3-13% között változóan. Arról persze sosem kapunk információt, hogy a nem családi tulajdonban lévő cégek 70-80 év alatt –…

  • Boron innen és túl 36. – Tisztaság fél egészség

    Nem tudom, hogy az egyetemen tanultam, vagy később olvastam egy közgazdásztól, hogy az országok gazdasági fejlettségét polgárainak munka és higiénés kultúrája határozza meg. Nagyon régen volt, de ma is emlékszem, hogy kicsit berzenkedett bennem a gondolat, hogy a higiénés kultúrát a munkára való képességgel együtt emlegetni talán túlzás. Száz és több száz évvel ezelőtt a nagy járványok idején persze ez igaz lehetett, de a XX. században ez már elavult gondolatnak tűnt.  Nos, ez a gondolat a XXI. században aktuálisabb, mint valaha. A különböző kultúrák, nemzetek tisztálkodási szokásai, szabálykövető vagy ellenszegülő attitűdje, nagyban befolyásolja a járvány elleni harcot és ezen keresztül az országok gazdasági eredményeit is. A baj csak az, hogy ezekről az intim kérdésekről nem rendelkezünk statisztikával. Utazásaim…

  • Boron innen és túl 35. – A kor nem érték?

    Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Kós Károly „A nő trónfosztása” című írásom kapcsán kialakult vitának volt egy mellékszála, ahol egy fiatal, akit saját kérésére hívjunk „avatárnak” vagy embernek, merthogy szerinte igazi férfiak és nők nem léteznek, lenyuggerezett egy hozzászóló férfit. Jó vitakészségű kommentelők együttesen meghátrálásra kényszerítették a neveletlen, férfi nevű, női arcú „avatárt”, jelentsen ez bármit is. Mégis számomra nem nagyon tetsző módon, a vitázó felek abban kötöttek kompromisszumot, hogy a kor nem érték, pusztán a kora miatt senki sem érdemel tiszteletet. Azt elismerem, hogy ez egy meglehetősen összetett kérdés, de pont ezért érdemes végiggondolni. Én ugyan soha nem voltam avatár, sőt már akkor is férfinak…