-
Boron innen és túl 31. – Így öltözködünk mi!
Képforrás: Bortnyik Sándor- Az új Ádám Miután a szebbik nemről már írtam, kézenfekvőnek tűnt, hogy foglalkozni kellene a mi öltözködésünk érdekességeivel és változásaival is. A feladat megoldását nehezíti, hogy különösebb személyes indíttatást nem érzek magamban, és hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ezzel mindenki így van. A férfiakat nem érdekli ez a téma, és a nőket sem nagyon. A férfiak érdeklődésére nézzük unokáim példáját. Évekkel ezelőtt, egyik reggel feleségem áll a nyitott szekrény előtt és kérdezi, ki melyik pólóját kéri? Mire a 4 éves Csenge egyből rávágja, „a cicásat kérem mama”, a 7 éves Botond gondolkodik, fogalma nincs milyen pólói vannak, pláne melyik a tiszta, de nem maradhat le a húga…
-
Boron innen és túl 30. – De ki vagyok én?
Képforrás: Csontváry Kosztka Tivadar – Az öreg halász Ez az első és legfontosabb kérdés, amire minden embernek kell tudnia válaszolni ahhoz, hogy eldöntse mit tanuljon, kivel barátkozzon, ki legyen a társa, hogy éljen. Tudatosan, vagy öntudatlanul mindenki megadja a maga válaszát, de attól tartok, hogy a többség nagyon alacsony színvonalon. Csontváry festménye jól illusztrálja a feladat nehézségét. Az Isten az embert a maga képére teremtette, de felerészben a Sátán is be tudta csempészni magát. A halász arcának bal oldala Istené, a jobb oldala a Sátáné. Ha a festmény középvonalára merőlegesen egy tükröt állítunk, akkor egy teljesen isteni és egy teljesen sátáni arcot tükrözhetünk a két különböző profilból. A művész egyedülálló bravúrja, hogy…
-
Boron innen és túl 29. – Mit takar a női ruha és miért?
Feleségem és a fiam is ellenezte, hogy megírjam ezt a cikket. Fiam, akinek minden írás előtt kikérem a véleményét, azt mondta: „Ebből nem tudsz jól kijönni, akármilyen óvatos is lehetsz, ebből csak bajunk lesz.” Feleségem kifejezetten idegesen reagált: „Ha egy divatlap ír erről azt megértem, de tulajdonképpen mi közöd van neked ehhez?” „Igazad van” – mondtam – „semmi, ez nyilvánvalóan nem a szakmám, ez csak az életem.” A téma úgy ihletett meg, hogy láttam a világhálón egy szaudi hölgy személyi igazolványát. Az arckép minősége nem a nálunk megszokott gyalázatos, hanem színes, éles, arányos, remek volt, csak embert nem ábrázolt. Van az az iszlám viselet, amikor még a szem sem látszik,…
-
Boron innen és túl 28. – „Fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár” (Kassák)
Képforrás: Hieronymus Bosch – A Pokol Irracionálissá vált a világ, és ami a legdöbbenetesebb, a „művelt” nyugati világ. Ki csodálkozna részeges keleti despotákon, analfabéta román akadémikusokon vagy iskolázatlan afrikai hadurakon. De most az iszonyat nem a barbár perifériáról, hanem a világ hatalmi centrumából jön. Az első döbbenet számomra az Unió két legfontosabb politikusa, a bizottság és a parlament vezetője volt. A részegen tántorgó, mindenkit fogdosó, csókolgató, lökött öreg bácsi és az agresszív nyolc elemis német, aki ritkán nyilatkozik élőben, mert nehezen kerüli el a trágár kifejezéseket, alkoholbetegségét viszont már sikerült leküzdenie. Borzasztóan szégyellném magam, ha valamelyikük a Varga Pincészetnél dolgozna bármilyen pozícióban. De a svéd miniszterelnöknek is csak 8 elemije…
-
Boron innen és túl 27. – Egyenlő bért, de miért?
Az amerikai női futballválogatott bérkövetelését elutasították. Azt szerették volna, hogy a válogatottban való szereplésért a férfiakéval megegyező fizetést kapjanak. A szokásos egyenlőség bla-bla mellett azzal érveltek, hogy ők sikeresebbek a férfiválogatottnál. A sikert persze a válogatottak eredményeivel kell mérni. Üzleti szempontból ugyanis más a helyzet, hiszen amíg a női bajnoki meccsek szinte családi körben kerülnek megrendezésre, a férfiak mérkőzéseit a megjelent 40-50 000 nézőn kívül tucatnyi országban követik televízión keresztül is. A próbálkozás nem volt reménytelen, hiszen a női teniszezők már közel 10 éve kivívták, hogy jellemzően közönséget szinte alig vonzó mérkőzéseikért ugyanannyi díjat kapjanak, mint a férfiak, akiknek a mérkőzéseire egyszerű földi halandó olykor be se tud jutni. Egy…
-
Boron innen és túl 26. – Egy bűnöző emlékére
Még fiatal emberként megérintett Jókai Aranyemberének egy jelenete. Az elvetemült bűnöző Krisztyán Tódor holtteteméről azt hiszik, hogy ő Levetinczy Tímár Mihály, az aranyember. Egész Komárom őt gyászolja. Pompás síremléket emelnek neki, és a gyönyörű özvegy, Tímár özvegye „Tímea minden nap kijár a temetőbe, friss koszorút akasztani a sírkő párkányára, s saját maga öntözi meg a virágokat, mik a sírkő rácsozatán belül oly szépen illatoznak. – Megöntözi permeteg hűs vízzel – megöntözi forró könnyeivel… Krisztyán Tódor sem hitte volna, hogy valaha ilyen nagy tisztesség éri holta után…” Nem botránkoztatott meg a történet. A bűnözőnek szörnyű halála után a tökéletes stílusérzékű Jókai megadja a szép temetést. Megfizetett bűneiért, és őt is anya…
-
Boron innen és túl 25. – Dunán innen a Dunántúlon
A Dunántúlon, Budafokon születtem, azóta is itt élek, ritkán megyek át a Duna túlsó oldalára. Arra a túlsó oldalra, például Pestre, ami nem innen, hanem túl van a Dunán, de nem a Dunántúlon van. Mióta eszemet tudom, furcsállom ezt a szavunkat, amióta pedig írom a blogomat különösen sokat foglalkoztat. Ahányszor leírom, hogy boron innen, vagy boron túl, mindig eszembe jut a Dunántúl, amiből nincs innen. Máté fiam mondta, hogy azért van ez így, mert a Duna másik oldalán már a Duna-Tisza köze van, azután a Tiszántúl. De Komáromnál, Győrnél nincs a Duna-Tisza köze és még sincs Dunán innen. Nekem inkább úgy tűnik, hogy van az ország, és vannak a centrumhoz…
-
Boron innen és túl 24. – Nagyszüleim még látták egyben az országot
100 éve történt. Az ország felének már a rendszerváltozás is történelem, pedig az csak 30 éve volt. Másrészt viszont nagyszüleim, akik nagy hatással voltak rám és még megcsókolhatták a gyermekeimet is, ifjú emberként még látták egyben az országot, nem Nagy-Magyarországot, vagy a történelmi Magyarországot, Magyarországot. Ők még a megcsonkított Magyarországot illették jelzővel, persze csak ha idegen fülek nem hallották, mert Csonka-Magyarország – most írtam le életemben először – említése esetén könnyen börtönben találhatta magát az ember a kommunista diktatúra éveiben. Édesapám már 7-8 éves koromban lelkemre kötötte, hogy ha egyik kedvenc magyar nótánkat máshol énekelem, akkor a csonka helyett az édes Magyarországot használjam. Nagyon sok magyar családnak van otthon a…
-
Boron innen és túl 23. – „egedben ülsz, Uram a világ gyönyörű”
Graham Green Utazások nagynénémmel című regényét fejezi be ezzel a Browning idézettel. A regény főhőse már elmúlt 50 éves, amikor először élte át azt az átszellemült boldogságot, amit e verssorok kifejeznek. Ahhoz, hogy ilyen lelki emelkedettség megérintse az embert, általában mélységekre is szükség van, és most már nem csak a regényre, hanem a saját életemre is gondolok. A legutóbbi ilyen mélység a koronavírus vészhelyzet bejelentése volt, amikor az addig anyagilag és erkölcsileg is rendkívül sikeres Varga Pincészet egyszerre összeomlani látszott. Értékesítésünk legalább fele a gasztronómiához kapcsolódott, amit egycsapásra elveszítettünk, de a tényleges napi eladások még ennél is jobban csökkentek, nem érték el a szokásos szint egyharmadát sem. Veszélybe került közel…
-
Boron innen és túl 22. – Ősi társunkból modernkori megmentőnk
Kép: Jumbo – legjobb barátaim társa Érdemes-e két közhely között párhuzamot vonni? Hiszen mi sem nyilvánvalóbb, hogy a modern ember kutya nélkül létezni sem tudna, vagy ha tudna is, nem lenne neki érdemes, azt pedig, hogy az ősember első és legfontosabb társa a kutya volt, mindegyikünk tanulta az iskolában. Mégis izgalmas szellemi kalandot jelenthet, hogy ugyanaz az állat került kitüntetett szerepbe a néhány ezer fős, még a kihalásnak is kitett emberiség első lépéseinél, mint száz ezer évvel később a 7 milliárdos emberiség utolsó, reméljük, hogy még sokáig tartó útján. Az ember és a kutya együttélését már 14 000 éves régészeti leletek is bizonyítják, de a kutatók feltételezik, hogy a közös múlt…
