Boron innen és túl 38. – Barátságos arcot kérek!
Barátságos arcot kérek, vagy csíííz, mondja a profi fotós, amivel mosolyt próbál csempészni az arcunkra, hogy előnyösebb képet készítsen rólunk. Ő, mint profi tudja, hogy akkor nézünk ki előnyösebben, illetve akkor vagyunk megnyerőbbek, ha mosolygunk. A neurológusok szerint a mosoly azonnali tükörreakciót eredményez, mosolyunkkal mosolygásra késztetünk másokat, akikben ezért boldogsághormon termelődik és ezzel javul a közérzetük és az immunrendszerük. Ezért ösztönösen is „hálásak” lesznek nekünk a mosolyért. A pozitív hatás persze még fokozható egy kedves megjegyzéssel, pláne, ha az dicséret, vagy bók. A barátságos viselkedés tehát kölcsönösen előnyös lenne mindenkinek, mégis meglehetősen ritka.
Édesapám volt a legbarátságosabb ember, akit valaha ismertem. Mindenkire mosolygott, esetleg még meg is nevettetett és főleg mindenkihez volt egy kedves szava. Édesanyám gyakran korholta ezért. – Ha nincs időnk megállni beszélgetni, akkor is mondasz mindenkinek valami marhaságot, mire jó ez? – Arra – válaszolta édesapám – hogy jól esik nekik és nekem is jólesik, hogy ők örülnek.
Én, mint fiú gyerek, nyilván az apai mintát másoltam, ráadásul a felé irányuló szeretetben és tiszteletben én is sütkérezhettem, így mosolygós, barátságos fiatalember lett belőlem. Nálam inkább fölvett póz volt, nem annyira szívből jött, mint édesapámnál, de jól működött, a portások akkor is beengedtek az iskolába, ha nem volt szabad, a konyhán csak nekem és a barátaimnak járt repeta és ha valami elintézni valónk volt a tanárokkal, az mindig az én feladatom volt.
Fiatalon, 30 éves koromban lettem vezető, ami biztosan sokat változtatott rajtam, de lehet, hogy nem eleget. Egyszer, amikor fölmondtam egy munkatársamnak, arra panaszkodott, hogy nem látta előzetes jelét a lépésemnek. Mondtam, hogy kétszer figyelmeztettem és a második alkalommal megmondtam, hogy ez volt az utolsó, legközelebb elküldöm. – Jó-jó – vitatkozott – de a viselkedésed irántam végig szinte baráti maradt. – Ez továbbra is így lesz – biztosítottam – „csak” az állásodat veszítetted el -. A döntésem tehát nem változtattam meg, de az esetből tanultam, és ezt követően a magatartásommal is próbáltam jelezni az elégedetlenségemet.
Mégis, amikor 38 évesen a Varga Pincészet irányító tulajdonosa lettem, egy barátom azt tanácsolta, hogy nagyon meg kell változnom, mert első számú vezetőként ezzel a mosolygós, barátságos stílussal nem fognak komolyan venni. Szerintem nem lett igaza, persze, hogy valamilyen mértékben megfogadtam-e a tanácsát, azt nem tudom. Mindenesetre a vezetés tudományos elmélete mellettem áll, minden általam olvasott, ismert szaktekintély egyetért abban, hogy a munkasikerek legfontosabb tényezője a jó munkahelyi légkör. Fontos tehát, hogy mosolyogjunk egymásra és olyan viszonyban legyünk, hogy szívből tudjunk egymásra mosolyogni. Ebből a szempontból a vezetők és különösen az első számú vezető szerepe kiemelten fontos. Több elemzésben bemutatták már, hogy a cégvezető jó vagy rossz kedve, hogyan hullámzik percek alatt végig a vállalkozáson és hogyan növeli, vagy csökkenti az aznapi teljesítményt.
Ahogy a bevezetésben már céloztam rá a barátságos viselkedés, nekünk magyaroknak, mintha nem lenne az erősségünk. Még huszonévesek voltunk a feleségemmel, amikor több hetet töltöttünk egy gyönyörű üdülőben a thüringiai hegyekben. Közben néhány napot utazgattunk is Kelet-Németországban és feltűnt, hogy akárhová megyünk, milyen barátságosak, kedvesek az emberek. Repülőgépen jöttünk haza, és a feleségem éppen arról beszélt, hogy milyen furcsa lesz a sok mosolygós ember után otthon, amikor a magyar légikisasszony hozott valamit és én szokásom szerint egy kicsit ügyetlenkedtem. – Nem tudja rendesen megfogni?! – dörrent rám, mire mi visítva felnevettünk. – Én a munkámat végzem, mit szórakoznak itt? – Mi egymásra néztünk és megállapítottuk, hogy otthon vagyunk.
Ez persze régen volt és közben volt egy rendszerváltozás, ami ilyen szempontból kifejezetten jót tett nekünk. Ma már a bolti eladó, vagy a szolgáltató szakember gazdasági érdekétől vezérelve is próbálja elnyerni kegyeinket. Az emberek egy része azonban még mindig azt gondolja, hogyha neki rossz a napja, vagy sok a munkája, akkor másnak se legyen jó a kedve. Mi pedig túl toleránsak vagyunk ebben a vonatkozásban. Ahogy a testi tisztaság, a korrekt öltözködés és beszéd tekintetében, vagy a hölgyekkel szembeni udvariasságban magasak az elvárásaink, úgy legyen a kedves, barátságos viselkedés is alapkövetelmény. Hölgyeim és Uraim, barátságos arcot kérek!
Fotó: ingyen-hatterkep.hu