Boron innen és túl

„Az én jachtomra vár a tenger,Ezer sátor vár énreám,Idegen nap, idegen balzsam,Idegen mámor, új leány,Mind énreám vár, énreám.” Az I. részben az „élet ajándéka” típusú befektetési csapdákkal foglalkoztam, ebben a részben a luxusfogyasztás csadája következik. A „luxusfogyasztást” kicsit nehezemre esik definiálni, mindenesetre a luxus alatt nem pusztán azt értem, hogy valami drága. Inkább egyfajta magatartásként határoznám meg, ami arra irányul, hogy valaki nem a számára észszerű használati értékű terméket vásárolja, hanem annál drágábbat, vagy a használati értékénél drágábbat. A legegyszerűbb használati tárgyak a luxusfogyasztás szempontjából a lakás, a ház és a kocsi, hiszen nagy értéküknél fogva itt nem lehet, vagy legalábbis nagyon nehéz, „nagyot virítani”, nagyobbat, mint amit a vagyonunk…

„Megöl a disznófejű Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom.” Harc a pénzért, a vagyonért, ami Ady versében az élet maga. Gyermekkorom rövid, de nagyon eredményes versmondói pályafutásában a legnagyobb sikert ezzel a verssel értem el. Nem is szólva arról az érzésről, hogy két-háromszáz ember a vers hatására akkor vett és nem vett levegőt, amikor én akartam. 14 évesen a vers szuggesztivitása fogott meg, a varázslat, aminek ereje-mélysége szinte páratlan a magyar- és a világirodalomban. Mára, 50 évvel később már megtapasztaltam az élet drámaiságát is. Láttam embereket elveszteni a munkájukat, a házukat, a pénz miatt széthullani családokat, életeket.…

„Elmegyek, elmegyek hosszú útra megyek,Hosszú út porából köpönyeget veszek.Búval és bánattal kizsinóroztatom,Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.” Mint a magyar irodalom szerelmese, elnézést kérek a kedves Olvasótól, hogy egy slágerből vettem címet írásomnak, de ez jutott először az eszembe és később a legveretesebb idézeteket sem éreztem ennyire erősnek. Az írás konkrét apropóját az adja, hogy megjelent a KSH kimutatása, ami szerint tavaly először tértek vissza többen külföldről, mint ahányan elhagyták az országot. Talán túl erősen fogalmazok, a többség valószínűleg nem végleg hagyja el az országot, hiszen lám már többen jönnek vissza, mint ahányan elmennek. Többnyire nyilván fiatalok okosabban, tapasztaltabban fognak visszajönni, mint ahogy elmentek. De biztos, hogy minden szülő, nagyszülő retteg, hogy nem…

Nagyon kevés emlékem maradt meg kisgyermek koromból, az egyik, hogy szüleimmel állunk a tévé előtt és énekeljük a Himnuszt. Néhány óra múlva ketten maradtunk édesanyámmal, mert nagyon sok volt a magyar sportsiker, nyilván ismétlések is voltak, egyre többször játszották a Himnuszt és édesapám nem volt hajlandó, ahogy mondta volt: „állandóan a fotelből fölugrálni”. Amiért persze rettenetes pörlekedést kellett elszenvednie, melyben elhangzott, hogy „rossz példát mutatsz a gyereknek” és hogy „milyen magyar ember vagy te”? Édesapám, ha merte volna mondhatta volna, hogy genetikailag 100 százalékos, amit édesanyámról nem lehetett volna állítani, hiszen ő svábnak született. Mára már a tévé hatása is kisebb lett, a magyarságunk is megkopott, évente csak egyszer állunk…

„nincs a világon olyan buta ember, akitől ne tanulhatnál valamit” Varga Istvánné Anikó édesanyám A tekintélyelvű és a megengedő jelzőket több mint 100 éve használjuk, és bár koronként és társadalmi csoportonként mindig mást jelentettek, mégis a gondolkodásnak és az emberi magatartásnak két olyan végpontját jelentették és jelentik, amelyek között választunk, amelyekhez viszonyulunk, illetve elhelyezzük magunkat. A gyermeknevelést és a munkahelyi vezetést párhuzamba állítani kicsit szokatlan és talán munkatársaimmal szemben első ránézésre kicsit tiszteletlennek is tűnik, de ha magamra gondolok, akkor Luciferrel szólva „nem adhatok mást, csak mi lényegem”. 39 éve vagyok apa, 10 éve nagyapa, és 34 éve munkahelyi vezető és úgy tapasztalom, hogy ezekben a különböző, de sok szempontból…

„Ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna.” Nem tudom mások is így vannak-e ezzel, vagy ez csak az én problémám, de ha tartok egy feladattól, ami nehéznek ígérkezik, akkor úgy tologatom magam előtt, hogy más könnyebbnek tűnő feladatokat kreálok magamnak. Néhány hete az ember és a pénz viszonya foglalkoztat, de képtelen vagyok megírni, mert két bolondos angol közmondás jár mindig a fejemben. Végül úgy döntöttem, hogy „ami nem megy azt ne erőltessük”, jöjjenek először a közmondások. A két közmondás amire „pikkelek”: „a puding próbája az evés” és „a hídon akkor kell átmenni amikor odaérünk”. Tudvalévő, hogy az angolok nem azt az édességet nevezik, vagy talán nem csak azt az édességet nevezik pudingnak,…

Eukleidész válaszolta ezt Ptolemaiosz egyiptomi királynak, mikor az a matematikus könyvének tanulmányozása helyett valami könnyebb utat keresett a geometriához. „Nincs királyi út a geometriához” – mondta 2300 évvel ezelőtt a geometria megalkotója. A tudáshoz vagy bármilyen sikerhez azóta sem vezet könnyű, királyi út. Máté fiam kérdezte tőlem még fiatal korában, hogy milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből sikeres vállalkozó legyen. Éles eszű legyen mondtam, de aztán rájöttem, hogy túl sok kivételt ismerek, kreatív legyen gondoltam, de hányan milyen jól megélnek a másolásból. El kellett vetnem az általános műveltséget, a szakmai kiválóságot, a jó kommunikációs készséget és még sok más képességet, ami mind hasznos lehet, általánosnak azonban nem mondható. Életemben nem…

Vannak foglalkozások, amelyek egyben hivatások is, ezeknél fel sem vetődik ez a kérdés. A pap szolgálja istenét és egyházközösségét, a tudós, az orvos, a tanár az emberiséget. A politikusok és a művészek hiányoznak a sorból, a politikusokat nem mertem betenni, az ő szerepükkel egyszer majd külön foglalkozom. A művészek hivatása, elhivatása a legkülönlegesebb, talán ők azok, akiknek saját útjuk van Istenhez. De vajon lehet-e szolgálat a borkészítés, a házépítés, a földművelés? Mielőtt erre a kérdésre megadnám a magam válaszát, szeretném ide idézni tanáraim közül az egyik legnagyszerűbbet, Koncz Endrét. Bandi bácsi történelmet és irodalmat tanított Budafokon, a Gádor utcai általános iskolában. Az alkotást, a gondolkodást tanította, dolgozatíráskor nem létezett puskázás,…

A feleségem azt mondta, hogy elkéstem, mert ilyen butaságokkal szilveszterkor szoktak foglalkozni. De nincs igaza, be fogom bizonyítani, hogy ez egy komoly téma. Annyi igazsága mégis van, hogy szilveszterkor találkoztam azzal a két hírrel, ami miatt a személyes érintettség okán tollat ragadtam. Történt ugyanis, hogy Brighton városának önkormányzata előírta, hogy a tanintézmények férfi mosdóiban is rendszeresíteni kell olyan tartályokat, amelyekbe a menstruáló férfiak kidobhatják különböző típusú betétjeiket és tamponjaikat, illetve Svédországban a közintézményekben kötelező lesz semleges mosdót üzemeltetni. Mielőtt még valaki lebecsülné a kérdés jelentőségét szeretném megjegyezni, hogy két pincészetünkben együttesen hat helyen működtetünk mosdókat, egyelőre csak női és férfi mosdókat. A szükséges tartályok beszerzése még nem vinné csődbe a…