BORON TÚL 6. – Angol közmondások

„Ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna.”

Nem tudom mások is így vannak-e ezzel, vagy ez csak az én problémám, de ha tartok egy feladattól, ami nehéznek ígérkezik, akkor úgy tologatom magam előtt, hogy más könnyebbnek tűnő feladatokat kreálok magamnak. Néhány hete az ember és a pénz viszonya foglalkoztat, de képtelen vagyok megírni, mert két bolondos angol közmondás jár mindig a fejemben. Végül úgy döntöttem, hogy „ami nem megy azt ne erőltessük”, jöjjenek először a közmondások. A két közmondás amire „pikkelek”: „a puding próbája az evés” és „a hídon akkor kell átmenni amikor odaérünk”. Tudvalévő, hogy az angolok nem azt az édességet nevezik, vagy talán nem csak azt az édességet nevezik pudingnak, amit mi. Ahogy megfigyeltem, nekik minden édesség puding, aminek nincs önálló formája és kanállal szaggatjuk a sütőedényből a tányérunkra. A híd gondolom az angoloknak is azt jelenti, amit nekünk, de hogy mit akarnak mondani azzal, hogy akkor kell átmenni rajta, amikor odaérünk? Ezzel a tanáccsal nem sokra mentem. Gondolatban próbáltam előbb átmenni, amikor még ott sem voltam és később átmenni, amikor már ott sem voltam. Eddig még nem sikerült. Én, aki magyar közmondásokon nőttem fel, hozzászoktam ahhoz, hogy azok bölcsességek, amik több száz év tapasztalatát hordozzák. Például: „Ki korán kel, aranyat lel.” Alkalmazott koromban, amikor nem voltam ura a napirendemnek, hajnali fél 6 és fél 8 között teniszeztem. Aranyat sose leltem, hacsak annak nem gondoljuk a jó egészséget és azt, hogy tavasztól őszig hetente háromszor boldogan figyelhettem a természet ébredését. Manapság viszont sajnos későn kelő lettem, és munkatársaim mikor érkezésemkor jó reggelt kívánok nekik, jó napot kívánokkal üdvözölnek.

Elnézést a rövid „személyi kultuszért”, csak éppen belekezdtem, tudnám még hosszan folytatni, mert egy magyar közmondásról, úgymint a korai kelés előnyeiről és hátrányairól köteteket lehetne írni, beszélgetni és gondolkodni. De mit kezdhetünk egy kanállal szaggatott édességgel azon kívül, hogy megkóstoljuk? Továbbá ifjú koromban is csak akkor tudtam átmenni a hídon, mint öreg koromban, amikor odaértem. Amikor itt tartottam gondolatban, akkor kezdett el derengeni nekem, hogy hátha az angolok nem arra használják a közmondásokat, mint mi magyarok, nem tanítani akarnak vele, nem megvitatni akarják, hanem vitában, fegyverként használják. Ezért is hallhatjuk olyan gyakran politikusoktól az idézett két angol mondást. Mert, ha választások előtt egy politikustól megkérdezik, hogy győzelem esetén melyik párttal lépne koalícióra, frappánsan hangzik, ha azt válaszolja, hogy „a hídon akkor kell átmenni amikor odaérünk”, még ha ezzel nem is mondott semmit. Arra pedig, hogy működőképes lesz-e a koalíció, jól hangzik, hogy „a puding próbája az evés”. Néhány kevésbé frappáns, de nekem meglehetősen angolosnak tűnő mondást is idéznék direkt fordításban: „a tények tények”, magyarul „a tények makacs dolgok”, aztán „az elég az elég”, magyarul „jóból is megárt a sok”, és végül egy, ami valószínűleg csak angol aggyal érthető, „a kíváncsiság ölte meg a macskát”, magyarul „aki kíváncsi, hamar megöregszik”. Úgy tűnik a közmondásokban is megjelennek a nemzeti sajátosságok, és valószínűleg kisebb különbségek lehetnek a kontinentális nemzetek között, mint a kontinens és a szigetlakók között. Fontos megjegyezni, hogy amikor angol közmondásokról beszélek, akkor nem az összes Angliában használatos közmondásra gondolok, hiszen jelentős részük közös európai, illetve világszintű kultúrkincs. Az például, hogy „borban az igazság”, latinul „in vino veritas”, szinte minden népnél megtalálható. A görög-latin kultúrából, a zsidó-keresztény vallásból és a közös irodalmi, politikai élményekből sok mondás vált közkinccsé. Mégis vannak csak egyes nemzeteknél előforduló szólások, illetve egyéni nemzeti megoldások. A korai kelés dicsérete például angolul úgy hangzik, hogy „a korán kelő madár fogja meg a kukacot”. Nem tudom, ki hogy van vele, én személyesen örülök, hogy mi ezt úgy mondjuk, hogy „ki korán kel, aranyat lel”.  Angol és német nyelven tudtam utánanézni a közmondásoknak és azt tapasztaltam, hogy bár minden mondás a saját nyelvén általában frappánsan hangzik, a magyarok emellett még költőiek és képszerűek is. Például németül azt, hogy „csalánba nem üt a mennykő” úgy mondjuk, hogy „a gaz nem pusztul ki”. Érdemes néhány órát eltölteni az interneten különösen azoknak, akiket élvezettel tölt el, ha nemzeti érzésük tovább erősödik.