Boron innen és túl 3. – Kis- és nagydolgok, avagy kicsi és nagy dolgok
A feleségem azt mondta, hogy elkéstem, mert ilyen butaságokkal szilveszterkor szoktak foglalkozni. De nincs igaza, be fogom bizonyítani, hogy ez egy komoly téma. Annyi igazsága mégis van, hogy szilveszterkor találkoztam azzal a két hírrel, ami miatt a személyes érintettség okán tollat ragadtam. Történt ugyanis, hogy Brighton városának önkormányzata előírta, hogy a tanintézmények férfi mosdóiban is rendszeresíteni kell olyan tartályokat, amelyekbe a menstruáló férfiak kidobhatják különböző típusú betétjeiket és tamponjaikat, illetve Svédországban a közintézményekben kötelező lesz semleges mosdót üzemeltetni. Mielőtt még valaki lebecsülné a kérdés jelentőségét szeretném megjegyezni, hogy két pincészetünkben együttesen hat helyen működtetünk mosdókat, egyelőre csak női és férfi mosdókat. A szükséges tartályok beszerzése még nem vinné csődbe a Varga Pincészetet, de ismerve a honi feministák harciasságát és igazságérzetét, nem lepődnék meg ha követelnék, hogy a női mosdókba piszoárokat állítsunk be.
A svéd megoldás ellen viszont kifejezetten tiltakozom, meglévő épületekben új funkciókat létrehozni csak más területek korlátozásával lehet. Ráadásul az új mosdók létrehozása veszélyeztetné életem fő művét. Ugyan a borászatban is elértünk egyet-mást, de a világon egyedülállók csak a hölgyek mellékhelyiségekkel történő kiszolgálásában vagyunk. Nyilván mindannyian ismerjük azt a jelenséget, hogyha egy férfiakkal és hölgyekkel vegyesen tele busz érkezik meg akárhová, legyen az nyilvános mosdó, étterem, pincészet, benzinkút vagy bármi, a férfiak gyorsan végeznek, a hölgyek sorban állnak. Kivéve a badacsonyörsi Varga Pincészetet, ahol a borturista hölgyeket a tulajdonos gondossága következtében, sőt folytán, négyszer annyi, azaz összesen nyolc ülőkés wc várja, mint férfi társaikat. Megvallom a négyszeres szorzó kialakításában sok munkám van. Mérlegeltem az igénybeli és hozzáférésbeli különbségeket, alkalmaztam a közgazdasági egyetem szervezés tantárgy illetve a gimnáziumi matematika szakoktatás keretében elsajátított ismereteket is. Sajnos munkatársaim minden előzetes konzultáció nélkül a férfi mosdóba beállítottak két piszoárt. Ezzel a négyszeres szorzó kétszeresre csökkent. Komoly ingerenciám volt hogy kivetessem a piszoárokat, de végül beláttam, hogy ezzel a hölgyek helyzete nem javulna. Vereséget tehát csak az elméletem szenvedett, de talán lesz még olyan beruházás, amikor kiköszörülhetem a csorbát.
Mindezek ismeretében viszont remélem megértik, hogy a téma igen érzékenyen érint. Persze felvetődhet, hogy milyen alapon nyilvánulok meg ebben a kérdésben, hiszen sem végzettségem, sem szakmai előéletem nem predesztinál erre. Az olvasásról szóló írásommal kapcsolatban is több szakember teljesen jogosan vetette fel ezt. Igen, csak vannak-e egyáltalán magyar szakértőink ebben a témába? Az én, csak saját tapasztalataim alapján kialakított, két nemet figyelembe vevő megközelítésem bár lehet, hogy elterjedt, de nyilván elavult. A CEU költözik, az ELTE-én a genderszakot megszüntetik. Aggódom, mire az uniós szabályozás megérkezik, itt fogunk állni megfelelő szakemberek nélkül.
