BORON TÚL 5. – Nincs királyi út!

Eukleidész válaszolta ezt Ptolemaiosz egyiptomi királynak, mikor az a matematikus könyvének tanulmányozása helyett valami könnyebb utat keresett a geometriához. „Nincs királyi út a geometriához” – mondta 2300 évvel ezelőtt a geometria megalkotója. A tudáshoz vagy bármilyen sikerhez azóta sem vezet könnyű, királyi út. Máté fiam kérdezte tőlem még fiatal korában, hogy milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből sikeres vállalkozó legyen. Éles eszű legyen mondtam, de aztán rájöttem, hogy túl sok kivételt ismerek, kreatív legyen gondoltam, de hányan milyen jól megélnek a másolásból. El kellett vetnem az általános műveltséget, a szakmai kiválóságot, a jó kommunikációs készséget és még sok más képességet, ami mind hasznos lehet, általánosnak azonban nem mondható.

Életemben nem találkoztam viszont olyan sikeres vállalkozóval, aki ne lett volna szorgalmas. Mielőtt még többen, jogosan felhorgadnának, én a sikert nem rövid távon értelmezem. Élő emberről még nem tudhatjuk, hogy sikeres volt-e az élete. A pillanatnyi sikert gyakran, sőt szinte mindig a szerencse okozza, de lehet mögötte erkölcstelenség vagy bűn is. Tapasztalataim szerint azonban nagyon mély igazságtartalma van annak a két magyar közmondásnak, hogy: „könnyen jött, könnyen ment” és „ebül szerzett jószág ebül vész el”. Azokat az embereket, akik kitartóan, mindent feláldozva küzdenek, előbb-utóbb megsegíti Fortuna, és sikeres vállalkozók lesznek. Persze sok olyat láttunk, hogy az első sikeres vállalkozás hasznából luxusautó, lakás vagy utazás lesz, és a karrier gyorsan véget ér. Vannak, akik több évtized után váltanak, mert azt hiszik, hogy már megtehetik. Ebben az esetben nem csak a vállalkozás, hanem a következő generáció is veszélyben van, hiszen a gyerekek azt látják, hogy a sikeres szülők fő elfoglaltsága a szórakozás. A szülők pedig általában nem értik, hogy hiába meséltek olyan sokat arról, hogy régen milyen keményen dolgoztak, a gyerekek csak a szórakozásban követik őket. Ha a befektetett energia valamiért csökken, akkor előbb-utóbb a siker is megbicsaklik. Ez persze nem csak vállalkozókra, élsportolókra, tudósokra, de hétköznapi emberekre vagy iskolai tanulókra is igaz.

Gyakran találkozom azzal, hogy egy sikeres sportoló tehetségét méltatják, de ha utánajárunk a részleteknek, mindig kiderül, hogy a szülők mekkora áldozatot vállaltak, a családban valaki pont ebben a sportágban volt edző, a nagyobb vagy a kisebb testvérrel való rivalizálás plusz energiákat szabadított fel. Magyarul a csak tehetségnek látszó érték mögött mindig sok munka, áldozat húzódik meg. Iskolás koromban panaszkodtam szüleimnek, hogy több törekvésem zsákutcának bizonyult, pedig ebbe vagy abba a sportágba, tantárgyba sok energiát fektettem, sikereket értem el, de most másfelé fordul az életem. Szüleim azt mondták, hogy akármilyen most a látszat, az életben semmilyen munka nem vész kárba, minden tudás és minden képesség, amit megszereztem egyszer még hasznosul, kamatostól megtérül. Tehát nemcsak, hogy nincs királyi út a sikerhez, ennél szüleim bölcsessége még többet mond. A munka mindig megtérül és gyakran jobban, mint ahogy egyáltalán elképzelhető. Hány olyan példát láttunk, hogy az iskolai akadályokat jól vevő, tehetségesnek gondolt gyerek átlagos pályát fut be az életben, rossz tanuló testvére viszont, akivel a szülők kétségbeesetten foglalkoztak, nagy karriert ér el, mert a befektetett munka megtérült. Azt pedig csak felvillantanám, hogy a sikeres munkánál, legyen az tanulónak vagy dolgozónak a tevékenysége, jobb szórakozás a világon nincs. Ezért nem értem a mai divatos beszélgetéseket a túlterheltségről, ami észszerű határok között csak akkor jelentkezhet, ha a munkát vagy a tanulást rosszul szervezik, rosszul ösztönzik, rosszul kommunikálják. Tiszta szívemből sajnálom azokat az embereket, akik egy „végre péntek” és egy „utált hétfő” között tengetik életüket. Remélem ez csak egy átmeneti rossz divathóbort, és ők sem gondolják teljesen komolyan, hogy a hét munkával töltött része ne lenne értékes, sőt szórakoztató. Felhívnám fiatal barátaim figyelmét, mert meggyőződésem, hogy ezt a hóbortot főleg fiatalok követik, hogy még a közismert hedonista vicc szerint is „minden, ami jó az életben az vagy illegális, vagy erkölcstelen, vagy hizlal”. Továbbá én, aki már elmúltam 63 éves, lassan kezdem tapasztalni annak az igazságát, hogy „a végén csak a munka marad”.

Kedves Olvasóm! Ha tetszett a cikk, kérem kövesse az oldalamat! Köszönöm! Varga Péter