Mutasd az autód és megmondom ki vagy!
Ezt a bölcsességet ebben a pillanatban találtam ki, nem is ér sokat. Mégis, ha valaki viszonylag szabadon dönthet az olcsó, a közepes és akár a legdrágább típusokról is, akkor bizony sokat elmond róla, hogy milyen autóval jár.
1992. évben heten pályáztunk a Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincéjére. A pincészetet egyszerre mutatták meg a hét pályázónak. Mi édesanyámmal utolsónak, de még éppen időben érkeztünk. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor édesanyám Toyota-Corolláját bekormányoztam az autócsodák közé, a vásárlóknak fenntartott VIP parkolóba.
– Na mama, hogy látod az esélyeinket? – kérdeztem. – Mi nyerünk kisfiam – mondta – ezek autóba tették a pénzüket. –
Édesanyámnak lett igaza, a pincészetre mi adtuk a legmagasabb ajánlatot, így egy évvel később már az én Nissan Primérám állt ott rendszeresen.
Akkor ez már a Varga Pincészet vezetői parkolója volt, és érdekes módon az én autóm a második legolcsóbb volt a sorban. Persze most már nem autócsodákról volt szó, de a BÁG-tól megörökölt vezetőknek, viszonylag szerény fizetésükből sport Mercédeszekre, BMW-kre és nagy Audikra azért futotta. Az egyetlen, aki nálam olcsóbb autóval járt, az az üzem gazdasági vezetője volt. A kétütemű Trabant kicsit túlzásnak tűnt, de én, mint kollégát, egyből a szívembe zártam. Én is voltam gazdasági vezető tudom, hogy milyen könnyű ebben a pozícióban becsületesnek maradni. Hiába dolgozol pénzzel, pont a kasszából nem lehet semmit kivenni. Egy különösen hideg téli napon azonban láttam, hogy a vezetői parkolóban egy általam nem ismert nagy BMW áll.
– Kié ez a kocsi? – kérdezem a gazdasági vezetőt. – Az enyém – feleli keserűen – ebben a rohadt hidegben nem indult a Trabantom. –