• „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”

    Szeretem a lengyeleket. Történelmünk alapján is, hiszen az egyetlen nép, akivel soha nem ellenségeskedtünk, viszont mindig segítettünk egymásnak, ha a másik bajban volt. De különösen azért, mert ők is szeretnek minket, ahogy személyesen már többször megtapasztaltam. Mégis életemben még nem utáltam úgy embert, mint azt a két lengyelt, akikkel több, mint 20 évvel ezelőtt Katowice előtt este 10 óra után az út mellett tárgyaltam. A lengyelek természetesen rendőrök voltak és azt kifogásolták, hogy 75-ös táblánál 110 km/órás sebességgel mentem. Hiába mondtam nekik, hogy a lengyel tanyavilágban fél órája nem hogy embert, de autót sem láttam, sajnos őket sem, mert elbújtak egy bokor mögött. Az, hogy megbüntetnek az hagyján, az, hogy…

  • A magyar kultúra napja

    E jeles nap alkalmából szeretném felhívni a figyelmet Rákosy Gergely három kisregényére. Nekem egy 1979. évi kiadásban egy kötetben van meg „Az óriás tök”, „A daru” és a „Tigrisugrás”. Három teljesen különböző stílusban, talán mondhatnám műfajban dolgoz fel az író három érdekes, fordulatos történetet és miközben fergetegesen szórakozunk, megéljük a magyar szocializmus három fontos korszakát. A félelmetes Rákosi-korszakot, amikor a nagyhatalmú igazgató tankkal megy szerződést kötni a tikmányosi téeszhez, a forradalom leverése utáni Kádár rendszert, amikor a munkahelyén mindenki a hátát védi és igazi munka helyett feljegyzéseket és jegyzőkönyveket ír, és az új gazdasági mechanizmus utáni puha diktatúrát, ahol már itt-ott lehetőség van egy kicsit normálisabb életre. Fontos tudni, hogy…

  • Boron innen és túl 41. – Részeg vagyok Rózsám, mint a csap

    Képforrás: boaszportal.hu Miután éveim nagyobbik részében bortermelésből éltem, illik tisztázni álláspontom a bor és általában az alkohol egészségkárosító, vagy megőrző szerepéről. A bor orvosi megítélése általában nagyon pozitív. Nagyon örülök neki és főleg nagyon egyetértek azzal, hogy az orvosok többsége egészségesnek tartja a kismértékű borfogyasztást. Azt azonban vitatom, hogy meg lehet határozni, függetlenül a fogyasztó személyes adottságaitól és a fogyasztás időbeli lezajlásától, egy még egészségesnek tartott napi mennyiséget. Mindenekelőtt azonban nézzük a problémát történelmi távlatban. A fejlett országok a XX. századtól tudják többé-kevésbé jó minőségű ivóvízzel ellátni állampolgáraikat. Ezt megelőzően a betegségek és járványok fő oka a rossz ivóvíz volt és ezért a társadalmak egyik alapfeladata a fertőzésmentes folyadékellátás biztosítása…

  • Mutasd az autód és megmondom ki vagy!

    Ezt a bölcsességet ebben a pillanatban találtam ki, nem is ér sokat. Mégis, ha valaki viszonylag szabadon dönthet az olcsó, a közepes és akár a legdrágább típusokról is, akkor bizony sokat elmond róla, hogy milyen autóval jár. 1992. évben heten pályáztunk a Badacsonyi Állami Gazdaság badacsonyörsi pincéjére. A pincészetet egyszerre mutatták meg a hét pályázónak. Mi édesanyámmal utolsónak, de még éppen időben érkeztünk. Kicsit furcsán éreztem magam, amikor édesanyám Toyota-Corolláját bekormányoztam az autócsodák közé, a vásárlóknak fenntartott VIP parkolóba. – Na mama, hogy látod az esélyeinket? – kérdeztem. – Mi nyerünk kisfiam – mondta – ezek autóba tették a pénzüket. – Édesanyámnak lett igaza, a pincészetre mi adtuk a legmagasabb…

  • Boron innen és túl 40. – Karácsonyi történet?

    Nekünk magyaroknak a karácsony a legfontosabb ünnepünk. Advent első vasárnapjától hivatalosan is benne vagyunk, de feleségem részéről már november elején kezdődik a készülődés, azzal a felkiáltással, hogy kerüljük el az utolsó hetek tumultusát! Valójában abból az indíttatásból, hogy örül, hogy alkalma nyílik szeretteit megajándékozni. Rajtam ezzel szemben, aki vállalkozó vagyok, ráadásul olyan, aki valamikor adótanácsadó volt, eluralkodik a kapuzárási pánik. Alig több, mint egy hónap és itt az év vége, mi az, amit nem fizettünk ki, mi az, amit nem könyveltünk le, pedig előnyösebb lenne még az idei évi szabályok szerint, mi az, amit még mindenképp idén kell megcsinálnunk, mit felejtünk el már megint? Mindezek eredményeképpen én idegesen gyötröm a…

  • Boron innen és túl 39. – Szia, oszt jó napot!

    Tizenegy éves fiúunokám sokkolt a múltkor azzal, hogy jó napot kívánokot köszönt a kezét csókolom helyett nagymamakorú szomszédasszonyomnak. Berzenkedésemet pedig azzal intette le, hogy: „Papa ehhez te már nem értesz”. Még az is lehet, hogy a gyereknek igaza van, csak attól tartok, hogy ha a szomszédasszony se ért ehhez, akkor most megvan a véleménye a Varga családról. A kamaszodó fiúgyerekek köszénésének nehézségeivel már harmadszor kerülök szembe életemben. Bár ezúttal, mint nagypapa, már obligón kívül. Az első menet, a saját köszönésem volt a legélesebb, mégis a legkönnyebb. A 60-as, 70-es évek elvtársi világában a kezét csókolom köszönést, mint kispolgári csökevényt, elvben tiltották az iskolában, a tanárnők többsége mégis úgy éreztem, szívesen…

  • Boron innen és túl 38. – Barátságos arcot kérek!

    Barátságos arcot kérek, vagy csíííz, mondja a profi fotós, amivel mosolyt próbál csempészni az arcunkra, hogy előnyösebb képet készítsen rólunk. Ő, mint profi tudja, hogy akkor nézünk ki előnyösebben, illetve akkor vagyunk megnyerőbbek, ha mosolygunk. A neurológusok szerint a mosoly azonnali tükörreakciót eredményez, mosolyunkkal mosolygásra késztetünk másokat, akikben ezért boldogsághormon termelődik és ezzel javul a közérzetük és az immunrendszerük. Ezért ösztönösen is „hálásak” lesznek nekünk a mosolyért. A pozitív hatás persze még fokozható egy kedves megjegyzéssel, pláne, ha az dicséret, vagy bók. A barátságos viselkedés tehát kölcsönösen előnyös lenne mindenkinek, mégis meglehetősen ritka. Édesapám volt a legbarátságosabb ember, akit valaha ismertem. Mindenkire mosolygott, esetleg még meg is nevettetett és főleg…

  • Boron innen és túl 37. – Generációváltás

    A családi vállalkozások generációváltása hazánkban jelenleg a legnépszerűbb közgazdasági téma. Joggal, hiszen a zömmel a 90-es években indult vállalkozások alapítói lassan kihalnak, vagy legalábbis nyugdíjkorúak lesznek. A családi vállalkozások pedig a gazdaságnak mintegy 50%-át adják, ezért foglalkozik ezzel a kérdéssel az ország gazdasági vezetése, a bankok, és jó üzleti lehetőséget kínál a gazdasági tanácsadóknak is. A téma szakértői drámainak írják le a helyzetet, ez honoráriumuk megszerzéséhez nyilván elengedhetetlen. Az általuk idézett nemzetközi statisztikák alapján a második generáció csak az esetek egyharmadában viszi tovább a céget, a harmadik pedig különböző szerzők szerint 3-13% között változóan. Arról persze sosem kapunk információt, hogy a nem családi tulajdonban lévő cégek 70-80 év alatt –…

  • Boron innen és túl 36. – Tisztaság fél egészség

    Nem tudom, hogy az egyetemen tanultam, vagy később olvastam egy közgazdásztól, hogy az országok gazdasági fejlettségét polgárainak munka és higiénés kultúrája határozza meg. Nagyon régen volt, de ma is emlékszem, hogy kicsit berzenkedett bennem a gondolat, hogy a higiénés kultúrát a munkára való képességgel együtt emlegetni talán túlzás. Száz és több száz évvel ezelőtt a nagy járványok idején persze ez igaz lehetett, de a XX. században ez már elavult gondolatnak tűnt.  Nos, ez a gondolat a XXI. században aktuálisabb, mint valaha. A különböző kultúrák, nemzetek tisztálkodási szokásai, szabálykövető vagy ellenszegülő attitűdje, nagyban befolyásolja a járvány elleni harcot és ezen keresztül az országok gazdasági eredményeit is. A baj csak az, hogy ezekről az intim kérdésekről nem rendelkezünk statisztikával. Utazásaim…

  • Boron innen és túl 35. – A kor nem érték?

    Üzenek nektek, ti új emberek, én a régi ember. Kós Károly „A nő trónfosztása” című írásom kapcsán kialakult vitának volt egy mellékszála, ahol egy fiatal, akit saját kérésére hívjunk „avatárnak” vagy embernek, merthogy szerinte igazi férfiak és nők nem léteznek, lenyuggerezett egy hozzászóló férfit. Jó vitakészségű kommentelők együttesen meghátrálásra kényszerítették a neveletlen, férfi nevű, női arcú „avatárt”, jelentsen ez bármit is. Mégis számomra nem nagyon tetsző módon, a vitázó felek abban kötöttek kompromisszumot, hogy a kor nem érték, pusztán a kora miatt senki sem érdemel tiszteletet. Azt elismerem, hogy ez egy meglehetősen összetett kérdés, de pont ezért érdemes végiggondolni. Én ugyan soha nem voltam avatár, sőt már akkor is férfinak…